Ajánlás

Nagyon sok lelkipásztor számára nehézséget jelent a prédikálás - inkább teher, mint öröm. Azt kérdik: van még értelme mai világunkban Istenről beszélni? Nem csoda, ha ilyen vagy hasonló érzések kerítik hatalmukba a lelkészeket, hiszen az Istenről való beszéddel vagy az Istenre való hivatkozással oly sokszor éltek vissza a történelem során és élnek vissza sokan ma is. És egyáltalán, Istenről beszélni nem könnyű egy olyan világban, ahol a szavak elvesztették súlyukat, ahol a fogalmak olcsóvá, tartalom nélkülivé váltak, és a kommunikáció más, pl. vizuális eszközöket keres magának... Ugyanakkor nagyon sok embernek nehézséget okoz a keresztyén egyház igehirdetését követni és annak hitelt adni akkor, amikor oly sok információ tolakszik be életébe, és mindegyik azzal az igénnyel, hogy az élet nagy kérdéseire megoldást nyújt. Már nem egzisztenciális probléma számukra a kérdés: mit jelent életemben a keresztyén bizonyságtétel? Képes az egyház prédikálása segítséget adni abban, hogy vigasztalást kapjak, vagy szabadabb életet éljek?

Pedig minden beszéd akkor éri el célját, ha meghallása elvezet saját gondolataink rendezéséhez, érzéseink megfogalmazásához, saját szavaink kimondásához, ha a halott szó újból élő beszéddé válik.... A Biblia olvasása, a keresztyén katechézis, az igehirdetés hallgatása minden időben ezt a célt szolgálta, hogy emberek életük számára tartós alapot és reménységet nyerjenek. Ez a célkitűzés ma sem vesztett érvényéből, csakhogy ebben a folyamatban a prédikáció vagy segít - vagy nem! Az ige hirdetése, illetve a prédikáció hallgatása feszítő probléma! Mi szükséges ahhoz tehát, hogy prédikáció elmondása és meghallása elérje célját, hogy az ne üres érzést vagy csalódottságot váltson ki, hanem felszabadító örömhír legyen az emberek számára? Csak az, hogy a keresztyén igehirdetésben valóban Krisztus Igéje jusson szóhoz - hogy emberi szavaink azt ne eltakarják, hanem minél világosabban és érthetőbben feltárják, és hogy a Szentlélek munkája által a hirdetett szó valóban Igévé váljon hitük és értelmük számára. Csak ekkor és csakis ekkor lehet a prédikáció felszabadító örömhír, vigasztaló erő, életet eligazító igazság. Hisszük, hogy a Krisztus kegyelméről és országáról szóló híradás meghallásra érdemes beszéd lesz, amely rácáfol a keresztyén beszéd hiábavalóságáról és az egyházi kommunikáció elavult voltáról szóló panaszokra, s kifejezi azt a reményt, miszerint Isten emberi szavak által is munkálja a maga tervét a világban.

Ehhez a reményhez és az Ige jobb megértéséhez, illetve hirdetéséhez adjon segítséget az Igazság és Élet új száma 2009. első negyedévére, az egyházi év rendje szerint a Karácsony utáni második vasárnaptól Judica vasárnapig, s az erre az időszakra eső kazuális alkalmakhoz és egyéb szolgálatokhoz. Illesse köszönet érte a kötet szerzőit és legyen áldás az olvasó felkészülésén!

a Szerkesztők

Debrecen, 2008. december