Sokszor találja magát az igehirdetõ és a lelkipásztor az állandó és változó, a régi-tradicionális és új-reformszándékú feszültségében, legyen akár az igehirdetésrõl, az istentiszteleti formákról, hitoktatásról vagy bármely más szolgálati területrõl szó

Ajánlás

"A keresztyén istentisztelet eredetileg Krisztus halottak közül való feltámadásának az ünnepe volt és az ma is. Ezért köztudottan a zsidó hét elsõ napján, napfelkeltekor ünnepelték. Állandóan eucharisztikusan kenyérrel és borral történt az ünneplés. A húsvét eme ünneppel kezdõdik, mert a húsvét ünnep, és az általa érintett életet ünnepivé teszi. Jézus Istennek általa hirdetett és megélt uralmát ismételten lakodalmi örömhöz hasonlította. Földi élete ünnepi, felszabadító és megváltó élet volt. Mennyivel inkább azért a keresztyénségnek, halottak közül való feltámadását a végtelen öröm kezdeteként kell érteni és el nem múló boldogságként kell ünnepelni. ... A húsvéttal és ezért tulajdonképpen minden istentiszteleten elkezdõdik a megváltottak nevetése, a megszabadítottak tánca és a fantázia teremtõ játéka.... A Krisztus szenvedésére és halálára való emlékezés megtiltja, hogy az ünnepet a nyomorúságos földi viszonyoktól való menekülésre használjuk fel."1 Jürgen Moltmann szavai örömre és ünneplésre hívják a keresztyén egyházat - igehirdetõt és igehallgatót egyaránt. Vajon mennyire határozza meg egyházi életünket és szolgálatunkat az öröm, a szabadság ünneplése, a felszabadult együttlét? Mert az egyik oldalon - talán éppen az igehallgató gyülekezeti tagok részérõl - elvárások sokaságával, megterhelt emberi sorsokkal, megoldásra váró problémákkal találkozunk. A másik oldal - talán éppen saját magunk - részérõl pedig kapkodással, megfelelni, érvényesülni, megélni akarással szembesülhetünk. S így eljuthatunk oda, hogy az öröm, a felszabadultság, az a templomon, gyülekezeten és egyházon kívül ér bennünket. A húsvéti és pünkösdi ünnepkör kiváló alkalmakat ad arra, hogy keresztyén emberként újra felfedezzük azt az örömet, melyet Krisztus feltámadása ad valamennyiünk számára. Bízunk benne, hogy folyóiratunk segítségül lehet ennek az örömnek a tolmácsolásában a gyülekezet közösségében.

E számunkban a bõséges vasárnapi és ünnepnapi vázlatokon, valamint a kitekintés hasznos tanulmányán túl szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét az Ifjúsági passiós istentiszteletre, amely méltó megemlékezés lehet nagy zeneszerzõnk, Liszt Ferenc születésének 200. évfordulójára. Ezen túlmenõen szeretettel ajánljuk figyelmükbe az on-line formában olvasható napi igemagyarázatokat a Bibliaolvasó kalauz igeszakaszaihoz, melybõl egy példányt számunk végén olvashatnak.

Legyen áldás lapunk olvasóin, a szolgálatokon, és illesse köszönet mindazokat, akik segítségül voltak, hogy ez a szám is létrejöhetett!


Debrecen, 2011. böjt havában

A Szerkesztõk

1 Moltmann, Jürgen: Új életstílus, Lépések a gyülekezethez, Budapest, Református Zsinati Iroda Tanulmányi Osztálya, 1994, 63-66.

187