Sokszor találja magát az igehirdetõ és a lelkipásztor az állandó és változó, a régi-tradicionális és új-reformszándékú feszültségében, legyen akár az igehirdetésrõl, az istentiszteleti formákról, hitoktatásról vagy bármely más szolgálati területrõl szó

Ajánlás


Mai, média által uralt és sok esetben befolyásolt mindennapi életünket nagymértékben meghatározza a készülõdés. Szinte még véget sem ért az egyik ünnep, melyhez a gazdasági és szolgáltató szféra gazdag választékát kínálja, máris elkezdõdik a következõ "közesemény" promóciója. Így lehetséges az, hogy már Reformáció ünnepekor lehet szaloncukrot vásárolni, Vízkeresztkor a báli ruha és a farsangi maszk a kelendõ, húsvét után pedig már a nyári utazások dömpingjével találja magát szembe a gyanútlan fogyasztó. A józanul gondolkodó (és nem feltétlenül keresztyén gyökerekkel rendelkezõ) ember számára is ellentmondás ez a "mindent a maga idejében" általános bölcsesség, vagy biblikusabb formájában a "Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt" (Préd 3,1) elvével szemben. Úgy tûnik, mintha idõeltolódásban élnénk - mindig az az érdekes, vonzó, ami lesz, ami elõttünk áll. S ami pillanatnyilag meghatározza a jelent, az kevésbé tûnik fontosnak.

Az igehirdetésnek éppen ebben az idõi feszültségben kell megszólalnia. Egyrészt az a feladata, hogy Isten Igéjének fényében értelmezze a jelent: ahol Isten Igéje megszólal, megszólít, elgondolkodtat, hálára ösztönöz - ott mindig esemény, "helyzet" van. Abban a pillanatban, amikor ezt megtapasztalja az igehallgató ember, véget kell érnie a jövõt illetõ hamis ábrándozásoknak, és át kell adnia magát az Igehallgatás örömének.

Másrészt éppen az Igehirdetés a legjobb eszköz arra, hogy átalakítsa az igehallgató jövõképét, és lerántsa a leplet a holnap hamis képzetérõl. Mert az elõttünk álló idõ (s legyen az akár egy-egy évad vagy szezon, akár néhány év, évtized) nem attól válik kézzelfoghatóvá, és kontrollálttá, hogy mi, emberek kellõ idõben felkészülünk rá vásárlással, foglalással, biztosítással stb., hanem attól, hogy Isten gondviselése megtart bennünket. A jelen ilyetén megélését a "carpe diem" keresztyén olvasatával lehet visszaadni: ragadd meg a pillanatot, éld meg a mát, amikor találkozhatsz az Isten Igéjével - akár igehirdetõként, akár igehallgatóként!

Az Igazság és Élet legújabb száma ezekhez a találkozásokhoz kíván segítséget nyújtani - reménységünk szerint sikerrel.

A Szentháromság ünnepe utáni vasárnapok sokak számára eseménytelennek és tematika nélkülinek tûnhetnek, azonban ez koránt sincsen így. Minden vázlathoz került egy-egy rövid ismertetés, amely visszautal az óegyházi kijelölt evangéliumi, episztoláris igeszakaszokra, melyek meghatározzák az egyes vasárnapok tematikáját. Az ismertetõk nagyrészt a http://egyhazzene.reformatus.hu/index.php?id=37 oldalról származnak, amely további segítséget nyújthat az énekrendet és liturgiát igényesen kialakítani akarók számára.

Legyen áldás mindazokon, akik hirdetik és hallgatják az Igét, és illesse köszönet azon kollégákat, akik munkájukkal segítették e számunk létrejöttét!


Debrecen, 2011. Pünkösd hava

A Szerkesztõk