AjánlásAmikor közreadjuk az Igazság és Élet V. évfolyamának 4. számát, arccal az egyházi és naptári év vége felé, adventre, karácsonyra és az esztendõ fordulójára készülve, tisztában vagyunk azzal, hogy némely perikópa esetén a szolgálatokra készülõ igehirdetõ meglepõdve teszi fel majd a kérdést: hogyan került éppen ez a bibliai szakasz kijelölésre? Mi köze van éppen ennek a perikópának az adott ünnephez vagy az üdvtörténet aktuális eseményeinek tartalmához? Miért ne a meghitt és jól ismert pl. karácsonyi történetrõl prédikáljunk? De ha hitelt adunk a reformátori felismerésnek, miszerint a Szentírás önmagát magyarázza (scriptura sui ipsius interpres), csodálkozással fedezhetjük fel a belsõ tartalmi összefüggéseket a legeltérõbb és elsõ olvasásra ellentmondásosnak tûnõ textusok között. Hogyan tárhat fel egy látszólag idegen vagy elsõ hallásra közömbös igeszakasz olyan teológiai mélységeket, amelyek majd a kijelentés igazságát közvetítik, és újból lelki tartalommal tölthetik meg már-már formálissá váló és kiüresedõ ünnepeinket? Erre ugyancsak az Írás válaszol: Péter apostol arról tesz bizonyságot olvasói számára, "Mindenekelõtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektõl indíttatva szólaltak meg az Istentõl küldött emberek." (2Pt 1,20-21). Pál pedig mindezt megtetézi azzal, hogy "A teljes Írás Istentõl ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre;" (2Tim 3,16). E két, református hitünket meghatározó megállapítás arra utal, hogy a Szentírás és annak egyetlen gondolata sem pusztán emberi fantázia terméke - és ha emberek is vetették papírra, végsõ soron a tartalmát tekintve a Szentlélek a "felelõs". De ennek az üzenetnek mai feltételek és életkörülmények közötti megértéséhez ugyancsak a Szentlélek megvilágosító munkájára van szükség. S errõl mi magunk is meggyõzõdhetünk, amikor igehirdetésre készülés közben a látszólag érthetõbb és életközelibb evangéliumi vagy ószövetségi elbeszélések és az elvontnak tûnõ fogalmi textusok egymásra utalva és egymásra mutatva, az isteni kijelentés hihetetlen mélységét és gazdaságát tárják fel számunkra. Ebben a "munkafolyamatban" és a textusok belsõ összefüggéseinek felfedezésében nyújt segítséget egy-egy igetanulmány, amelyek megírásuk során - hitünk szerint - szintén nem nélkülözhették, a teológiai eszköztár használatán túl, a Szentlélek megvilágosító munkáját. Ugyanígy a magyarázat és a Lélek munkája - ugyancsak hitünk és reménységünk szerint - élõbbé, biblikusabbá és tartalmasabbá teheti igehirdetõi munkánkat. Legyen tehát minden elmélyülés egy-egy perikópa üzenetében lelki és intellektuális élmény, és legyen a prédikálás és az erre való felkészülés nem kényszer, hanem a megtalált igazság felett érzett felhõtlen öröm, a továbbadás lendületével és elkötelezettségével. Illesse ezért a segítségért köszönet a füzet szerzõit, és Isten Szentlelke inspirálja az olvasó ige-értését és igehirdetését!
Debrecen, 2011. szeptember A Szerkesztõk |
Aktuális IÉ szám
