Ajánlás

Idõnként az lehet az igehirdetõ érzése, hogy egy-egy vasárnapra kijelölt igeszakasz távol áll a gyülekezete valóságától. Egyrészt talán az adott perikópa egy olyan korabeli teológiai, illetve gyülekezeti problémára reflektál, amely ma - egy adott gyülekezetben - nem tûnik különösebben idõszerûnek vagy aktuálisnak. Másrészt éppen az adott gyülekezetben és a gyülekezeti tagok életében olyan események történtek, vagy olyan kihívások elé kell nézni, amelyekhez nem nyújt egyértelmû segítséget a vasárnapi textus. A fennálló helyzetet kétféleképpen lehet megoldani: vagy keres az igehirdetõ egy másik textust, vagy megtalálja a hidat a kijelölt igeszakasz eredeti intenciója és a gyülekezet mai helyzete között. Ez utóbbira figyeljünk most - hiszen az Igazság és Élet folyóiratnak is ez a célja.

Isten Igéje - még ha egykor meghatározott kontextusban is szólalt meg elõször - sosem zárható végleges határok közé, amelyeken túl már nem éri el hatását. Az Ige képes arra, hogy utat találjon a hallgató felé akkor is, ha az igehirdetõ kényszeresnek érzi, hogy az adott igeszakaszról prédikáljon.

Másrészt az istentiszteleti alkalmak nem csupán arra valók, hogy a gyülekezeti tag az éppen aktuális problémáihoz kapjon segítséget, hanem arra is - s elsõ renden arra -, hogy közösen megállva az Isten elõtt találkozzunk akaratával. Az istentisztelet nem merülhet ki az alkalmanként felmerülõ emberi igények kielégítésében.

Harmadszor: Isten igéje - bármilyen is az eredeti kontextus - mindig azzal az igénnyel lép fel az emberrel szemben, hogy az befogadójává, megértõjévé és megcselekvõjévé legyen. Nem lehet pl. az Isten magasztalását negligálni akkor, amikor gyász terhe nehezedik ránk - s nem lehet nem törõdni bûnös voltunkkal akkor, amikor ránk köszönt a boldogság. Az Isten igéje minden körülmény között formálni akart bennünket, ezért nem nekünk kell azt alakítani a saját életminõségünkhöz. Ugyanakkor az ige az mindig vigasztal, mindig örömre hív és reménységet mutat, hiszen az élõ Isten szólít meg bennünket általa!

Végül pedig fontos szem elõtt tartani azt, hogy az Isten igéje mindig releváns. Ne akarja a lelkész megmagyarázni az ige renoméját, amikor úgy érzi, hogy talán most mégis másról kellene prédikálni, "mert az Isten igéje élõ és ható" (Zsid 4,12).

Az Igazság és Élet 4. száma segítségül kíván lenni abban, hogy Isten igéjét idõszerûen és aktualizálva segítsen megérteni és megértetni, az egyházi esztendõ egy olyan idõszakában, amikor talán többen is fordulnak az igehirdetés szolgálata felé. Legyen áldás a megértésen, megértõkön és megértetõkön!


Debrecen, 2012. szeptember


A szerkesztõk

1