Ajánlás


Napjainkban egyre erõteljesebben szólalnak meg azok a hangok egyházunkon belül, amelyek akár a személyes tapasztalatokra, akár szociológiai felmérésekre apellálva az egyház iránti érdeklõdés csökkenésérõl beszélnek. Ebbõl kifolyólag a gyülekezetek és a lelkipásztorok számos új, vagy megújult formákkal, alkalmakkal, programokkal igyekeznek ezt a csökkenõ tendenciát megállítani, egyfajta növekedést generálni, az egyház iránti érdeklõdést a potenciális egyháztagok figyelmének középpontjába helyezni, s mindeközben óhatatlanul fennáll az a veszély, hogy az igehirdetés fontossága, elsõdlegessége elnagyolásra kerül.

A folyóirat sokszor hangoztatott szándéka, hogy az egyház (gyülekezetek, lelkipásztorok) mindennapjainak elmaradhatatlan elemére, szolgálatára kívánja felhívni a figyelmet és egyben segítséget is adni, s ez természetszerûen nem más, mint az igehirdetés. Természetszerûen? Igen. Sokak számára nem természetszerû, hogy az igehirdetés álljon a gyülekezeti élet és a lelkészi szolgálat középpontjában. Ez egyaránt tapasztalható a gyülekezeti élet iránti - sok esetben - kívülrõl jövõ elvárásokban, az egyháztagok téves helyzetértékelésében, amikor úgy tûnik, hogy a tiszta igehirdetés nem elégíti ki a vallásos, spirituális, és közösségi igényeket, s megfigyelhetõ a lelkipásztorok önértelmezésében is, amikor akár elméleti, akár gyakorlati síkon nem az elsõ helyen szerepel az igehirdetõi tisztség. Pedig mind az egyháztag, mind a lelkipásztor, azaz: mind az igehallgató és mind az igehirdetõ identitása éppen az Igéhez való viszonyában gyökerezik. A keresztyénség elsõsorban nem kulturális meghatározottság, és az egyházhoz való tartozás sem az, hanem feltétlen engedelmesség az embert megszólító Jézus Krisztusnak és az Õ Igéjének. Az igehirdetõi szolgálat sem a vallásos, lelki, illetve közösségi igények kiszolgálása mentén értelmezendõ, hanem az isteni megszólítás kérügmatikusan meghatározott továbbadása felõl.

Ebben a kettõs megszólítottságban, az elhívás tudatosításában, az igehirdetés mindkét részrõl való komolyan vételében kíván segítségül lenni az Igazság és Élet e száma, amely Böjt 5. vasárnapjától Szentháromság utáni 2. vasárnapig kínál igehirdetés vázlatokat és teológiai elõkészítéseket a szolgáló lelkipásztoroknak, ezen túl a kazuális szolgálatokhoz, ifjúsági munkához találhatunk segédanyagot. A kitekintés rovatban az egyház másik élettevékenységét, az intézményes diakóniát szem elõtt tartva adunk közre egy tanulmányt Ulrich. H. J. Körtner bécsi professzor "mûhelyébõl", amely a diakóniai önértelmezés, a gazdaságosság és a minõségi összefüggéseire nézve nyújt teológiai reflexiókat. Végül pedig két értékes könyvismertetõt közlünk a Kálvin Kiadó nemrég megjelent kiadványiról.

Abban a reménységben adjuk közre folyóiratunk következõ számát, hogy valóban segítség lesz az Ige jobb megértésében és megértetésében, s így valamennyien felfedezhetjük az igehirdetés és igehallgatás "kényszerének" örömét!

Debrecen, 2014. március A szerkesztõk

1