Ajánlás




„Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve.” (2Tim 2,9b). A szabadságától megfosztott apostol meggyőződéssel írja, hogy Isten beszédét emberi erő nem korlátozhatja. Az ószövetségi választott nép életében nem csak a fogság, hanem az Isten által szerzett csodálatos szabadulás is mély nyomot hagyott. A keresztyén egyház történetében is találunk bőven példát olyan időszakokra, amikor Isten igéjét emberi rendeletekkel próbálták bilincsbe verni. A mai nemzedék előtt sem ismeretlen ez a jelenség. Isten igéje azonban ellenállhatatlan erővel volt, van és lesz jelen a világban, akárcsak a földet termékennyé tevő eső és hó. Ez nem az istentisztelet-látogatásra vonatkozó statisztikákból olvasható ki, hanem Isten ígéretéből érthető meg. A tőle érkező ige bezárt templomok ellenére sem tér vissza hozzá üresen; megcselekszi, amit Ő akar. Templom nélküli idők lehetnek, de Isten nélküli idő nincs. Az idén ezt mi is megtapasztalhattuk. Azt is meg kellett tanulnunk, amit már-már elfelejtettünk, hogy szabadságunknak korlátai vannak, és kiderült, hogy egyéni és egyházi fogsághelyzetünkben olyan kérdésekkel szembesülünk, amelyekre nincsenek megfelelő emberi válaszaink. Aki azonban a szükség idején is Istenhez fordult, az ő igéjéből eligazítást, vigasztalást, bátorítást nyert.
Az egyházi év végén és az új kezdetén vagyunk, adventben élő jövevények és vándorok, akik Isten ígéreteiben bízva a remélt dolgok valóságtudatával a jövendőt keressük. Az Igazság és Élet jelen számában is ennek a hittel való keresésnek a gyümölcseit találjuk meg. Az Ige-tanulmányok az epifánia és a böjt időszakában a mi Megváltónkra irányítják a figyelmünket, aki tegnap és ma és mindörökké ugyanaz. Az ő közöttünk való megjelenése, szolgálata, szenvedése és kereszthalála Isten szeretetének a jele; a hetente megünnepelt feltámadása pedig a halálon is diadalmaskodó élet reménységével ajándékoz meg.
Még nem vagyunk ennek a nehezen értelmezhető időszaknak a végén, ezért sem egyéni, sem közösségi életünk tekintetében nem vonhatunk mérleget, amint azt esztendőforduláskor szoktuk. Nem újat kezdünk, hanem a nehezen megszokottat folytatjuk. Ezt azonban Isten igéjére figyelve tesszük, bízva abban, hogy ami számunkra igazán szükséges azt ezután is ki fogja jelenteni nekünk, mivel „Ő tárja fel a mélyen elrejtett titkokat; tudja, mi van a sötétségben, és nála lakik a világosság.” (Dán 2,22).
Azzal a reménységgel bocsátjuk útjára az Igazság és Élet jelen számát, hogy Isten igéje a jövőben is tanácsol, vigasztal, megerősít igehirdetőt és hallgatót egyaránt.
Isten áldása legyen a szerzők életén, akik ebben a számban közzétették az igéből általuk megértett igazságot, és azokon, akik egy-egy Úrnapján reménységgel hirdetik, vagy nyitott szívvel hallgatják az igehirdetést.

Debrecen, 2020 Adventjében

A Szerkesztők