Ajánlás
Váltóállás. Talán így lehetne nevezni a tartalmára nézve ezt az „Igazság és Élet” számot. Először is azért, mert az egyházi esztendőnek egy olyan szakaszát öleli fel, amelyben a karácsonyi, epifánia időszak és a böjti idő váltják egymást. A szokások s a néphagyományok, valamint a kulturális meghatározottságok szintjén elfogadott ellentmondások talán nem is generálnak bennünk, igehirdetőkben és igehallgatókban, nagy feszültséget. Kulturálisan és liturgiailag is hozzászoktunk ahhoz a jó és szép rendhez, ahogyan az egyházi esztendőben váltják és követik egymást az időszakok, teológiailag meghatározott ünnepek. Jóllehet ez az automatizmus nem minden esetben segít kreatívan formálni és tudatosan megformáltan megélni az adott időszakot, mert gyakran elmerülünk egyfajta egyhangúságban és egyszínűségben, s nehezen engedjük kibontakozni az adott vasárnap gazdag teológiai és liturgiai jelentését, üzenetét. Miről is lenne tehát szó? Arról, hogy az üdvtörténet mentén kialakult egyházi év egy olyan spirituális vezérfonal lehet a hívő ember számára, amely a maga mélységében rendíthet meg és okozhat katarzist, mutathatja meg az emberré lett Isten mélységét és dicsőségét, az ember nyomorúságát és az abból való megszabadulását. A nem magától értetődő dolgok kultúrája és teológiája ez. Az egyik vasárnap még Krisztus születésének liturgiai erőterében formálódik az istentisztelet és az igehirdetés, a következő héten pedig már a szenvedés heteire tekinthet az igehallgató és imádkozó gyülekezet. Ezt a váltástnem csak érzékeltetni kell a verbalitás szintjén, hanem megéreztetni a maga lelki mélységében és liturgiai árnyaltságában is. Ezen a ponton szükséges némi magyarázattal szolgálni kiadványunk jelen számát illetően. A füzetben megnevezett Epifánia utáni negyedik vasárnap a Nyugat-Európában használatos perikóparendben eredetileg az Epifánia utáni utolsó vasárnap névvel szerepel, s a következő vasárnap a Böjti időszakot megelőző negyedik vasárnap elnevezést kapta. Mivel ez a kifejezés a magyar református liturgiai szóhasználatban és gyakorlatban eléggé idegenül hangzik, az Epifánia utáni negyedik vasárnap textusa került az alkalomra, a következő vasárnapra pedig az Epifánia utáni utolsó vasárnap perikópája.
Másrészt azért lehet váltóállásként tekinteni erre a számra, mert ettől kezdve használjuk az új Református Énekeskönyv számozását, s mint a Kitekintés rovatban olvasható is, arra ösztönözve a lelkipásztorokat, egyházzenészeket, kántorokat, hitoktatókat, hogy bátran használják, tanulják, tanítsák és énekeljék az új énekeskönyv méltó Isten-dicséreteit, könyörgéseit, hogy liturgiai nyitottságunk is váltóállásba kerüljön, formálva, színesítve az egyházi esztendőt.
Ezzel a biztatással és szerzők felé köszönettel adjuk közre folyóiratunk immár XVI. évfolyamának első számát, hogy hasznára legyen az igehirdetőnek, lelki épülésére az igehallgatónak és dicsőségére a Szentháromság Istennek!
Debrecen, 2021. Adventjén
A Szerkesztők
