Ajánlás

A megvalósítás ideje. Röviden így nevezhetjük az egyházi szolgálatban és a gyülekezetek életében az októbertől december végéig tartó időszakot, a negyedik negyedévet. Persze a lelkészek munkavégzésére is igaz ez a tömör elnevezés. Ami most jön, az a lényeg. Ez már nem az álmodozás, tervezgetés és latolgatás periódusa, hanem a rendkívül intenzív valóra váltásé. Kiváló lehetőség. Visznek magukkal az alkalmak. Hívnak, várnak és keresnek az események. A lelkészi szolgálati napló is önmagától telik. Pörögnek az események, csak győzzünk eleget tenni a kihívásoknak, elvárásoknak. Érezzük: „valami készül”.

Sokszor már egy nyugodtabb, néhány fős bibliaóra vagy egy családias hétköznapi istentisztelet önmagában is fellélegzés a lelkipásztor számára a számtalan nagy alkalom, kiemelkedő esemény és kulcsfontosságú rendezvény forgatagában. Gyűlések, tanácskozások, megemlékezések és konferenciák, kötelező vagy szabadon választott gyakorlatok közepette nélkülözhetetlen kincs a személyes találkozás, a meghitt közelség, a megtapasztalt testvéri támogatás és kísérés nyugodt élménye.

Erőt adó kis pontok. Apró pillanatok. Pici történések. Erre a lelki intimitásra nagy szükségünk van. A lelkész lelkének is töltekeznie és regenerálódnia szükséges. Frissítő erőre, inspiráló kedvre és újult energiára tudunk szert tenni, ha közelről megérezzük a gyülekezet tagjainak szeretetét, kedvességét és támogatását. Ne sajnáljuk erre az időnket! Ne érezzük ezt feleslegesnek és terhelőnek! A közösség energiáit és körülölelését nem lehet nélkülözni, ebben az aktív időszakban pedig különösen sem. Enélkül nehéz helytállni. Ennek a hiánya nem pótolható. A jelenléte frissít, ébreszt és lelkesít.

Prédikálásban, gyülekezetvezetésben vagy a hitoktatásban és ifjúsági munkában is fontos kiindulópont, hogy nem egyedül küzdünk, nem mi vagyunk az egyetlen megvalósító erő és akarat, hanem több ember, sokféle elhívott vesz körül minket. Keressük őket, és becsüljük meg őket! Adjunk időt a találkozásokra! Fogadjuk lelkesen a segítőket! Indítsunk mindig újakat is a társszolgálatra és a lelki munkatársi közösségbe!

Két írás is ráerősít erre. Lovas András: A spirituális vezető születése című új könyvének recenziójában rácsodálkozhatunk arra, hogy kiből lesz a jó lelkész, és kik lesznek a jó vezetők és segítőtársak az egyházban, ha figyelünk és engedünk Isten Szentlelkének munkaévünk intenzív és nagyon aktív szakaszában. Damásdi Tamásné nem véletlenül emeli ki a könyv negyedik fejezetét a közösségi vezetésről: „semmi más nem lehet ellenszere a testületek gyakran hatalommotivált működésének, mint a megtörtségünk közös elismerése és Krisztus kegyelmének közös megragadása.” Az igazi spirituális vezetés mindig közösségi. A hatékony vezetés csak közösségben születik meg.

Rengeteg felismerésre és rádöbbenésre ébresztheti az olvasót Kovács Krisztián elmélyült, színgazdag tanulmánya Paul Gerhardtról, aki 350 éve halt meg. Az evangélikus és református egyház közös nagy kincsesbányája a 17. századi szerző felbecsülhetetlen értékű ének- és imádságanyaga. Ennek a forrásnak továbbra is abban rejlik a teológiai ereje, amiben évszázadokon át, és így a mindent megpróbáló személyes életpálya önvigasztalása ma is az egyházaink teológiai, szellemi és lelki vigasztalásának alapja tud lenni. Peter Zimmerling találó megjegyzésével élve: „Énekei magas vigasztaló potenciáljának oka abban van, hogy azok a költő önvigasztalás iránti szükségletéből nőttek ki.” Életerős vigasztalás csak saját megtapasztalásból, személyes átélésből és hiteles tapasztalatból válik gyógyítóvá az egyház közösségében.

Az őszi és télkezdeti időben valóban sok a lelkészi munka, de nagyobb a figyelem, az érdeklődés és a kezdeményezőkészség is a közösségeinkben. Így készüljünk a prédikációk sokaságára, és ezzel a belső meggyőződéssel forgassuk a most közreadott bőséges előkészítő anyagokat! Örüljünk mások ötleteinek, kutatásainak és felfedezéseinek, mert így gyorsabb lesz a felkészülésünk, és könnyebb lesz a helytállásunk az egyházi esztendő intenzív periódusában, 2026-ban. Ha valóban megújulást, erősödést és növekedést szeretnénk, akkor forduljunk érdeklődéssel és elfogadással egymás gonddal elkészített írásai felé.

A tikkasztóan forró, hőkupolás nyár után lépjünk tovább most egy fiatal irodalmár bátorításával: „Az ősz egyfajta tiszta kezdetként érkezik meg hozzánk, és szinte észrevétlenül rendezi vissza körénk a hétköznapok kereteit. Olyan ez az átmenet, mintha egy hosszú, lebegő utazásból térnénk vissza a hétköznapok sűrűbb, tevékenyebb ritmusába.

Kányádi Sándor verse (Valami készül1) pontosan ezt a lebegő állapotot ragadja meg. Egyfajta csendes kapaszkodóként segít abban, hogy a nyári lassulás után visszataláljunk a saját ritmusunkhoz, és újult erővel vegyük kézbe mindazokat a terveket, amelyeket az elmúlt időszakban egy kis időre pihenni hagytunk.” (Mikulák Míra)2 

Legyen áldott és hatékony visszatalálás a saját ritmusunkhoz ennek a számnak az olvasása, hogy felszabadultan, erővel és energiával feltöltve éljük meg a hitünket, szorgalmunkat és fáradozásunkat megpróbáló intenzív időszakot személyesen és közösségben is! Fedezzük fel az őszi táj szépségeit, hogy maradjon még a téli gyönyörűségek meglátására is kíváncsiságunk!

Debrecen, 2026. augusztus

1 Online elérhető: https://reader.dia.hu/document/Kanyadi_Sandor-Valaki_jar_a_fak_hegyen-676 (utolsó megtekintés: 2026. augusztus 27.).

2 Online elérhető: https://litera.hu/irodalom/elso-kozles/kezdd-verssel-kanyadi-sandor-valami-keszul.html (utolsó megtekintés: 2026. augusztus 27.).

A szerkesztők