Előszó
Van egy biztos módja annak, hogy a lelkész teológiai érdeklődése ne haljon el a sokféle szolgálat és elvárásoknak való megfelelés kényszere alatt: ez az igehirdetésekre való elmélyült felkészülés! Az egyes textusok és perikópák exegetikai és kortörténeti vizsgálata, a teológiai összefüggések megtalálása, a kijelentés "akkor és ott/itt és most" érvényének megértése és a továbbadásra szánt üzenet előzetes hitvallási-teológiai kontrollja valóban elmélyült, időigényes munkát követel. A textussal való foglalkozásra időt kell szánni! S közben ki ne érezte volna az idő nyomása alatt: "Segítség, prédikálnom kell!" Ki az az igehirdető, aki ne érezte volna az Istenről való beszéd "kell, és mégsem tudunk" feszültségét? A prédikációra való gyors felkészülés még nem a lelki érettségnek vagy a rutinnak a jele - mert a Szentlelket amúgy sem lehet sürgetni, a textustól a megfogalmazott üzenetig vezető utat nem lehet lerövidíteni. Ezért nem lehet és nem szabad kész konzervekhez menekülni. Több évtizedes prédikációs kötetek ékes nyelven megfogalmazott darabjai vagy az internetről gyorsan letölthető prédikációk csak a felkészülés módszertanát tekintve adhatnak többé/kevésbé sikeres mintát - a megértés és megértetés folyamatát semmiképpen nem helyettesíthetik. Különben egyre több olyan gyülekezeti tag ül a szószékek alatt, akik járatosabbak az internetes kereső programok használatában, mint mi; a Szentlélekre való ráhagyatkozás pedig az anekdotából ismert sugallathoz vezet: "fiam/lányom, már megint nem készültél!" A hétköznapi élet vagy hivatásgyakorlás terén a gyorsaság és a rutinosság lehet erény, de nem lehet mérce az Igével való foglalkozás és az igehirdetésre való felkészülés folyamatára nézve. Ha egy prédikáció lassan, kellő teológiai körültekintéssel és szituációismerettel, de ima által kísérve és reménység szerint Isten áldása alatt készül el - úgy, hogy közben átszűrődik az igehirdető lelkén, intellektusán és egzisztenciáján - nem fog elszállni az igehallgató feje felett, hanem biztos célba ér. Hisszük, hogy 2008. második negyedévében, a Húsvét utáni második vasárnaptól (Misericordias Domini) a Szentháromság utáni 6. vasárnapig részesei lehetünk annak a csodának, hogy az önmagát kijelentő Isten szószéken, betegágy vagy koporsó mellett, gyermek és ifjúsági munkában egyaránt, nem nélkülözni, hanem használni kívánja a mi teológiai kompetenciánkat és emberi tapasztalatainkat - még ha erre Ő nincs is ráutalva. Az itt közölt igetanulmányok segítenek e folyamat első, de nélkülözhetetlen felének végigjárásában. Nem kész anyagot nyújtanak, hanem bevezetnek a textus megértésébe, a kellő teológiai előkészítésbe és egyúttal indíttatást is adnak a következő lépéshez: az aktualitás megtalálásához, az applikáláshoz. Illesse köszönet érte a füzet szerzőit és legyen áldás az olvasó felkészülésén!
a Szerkesztők
Debrecen, 2008. március
|