A jelentkezési lapokat közvetlenül
a Megbékélés Házába kérjük küldeni!

Az 1934-es év különös jelentőséggel bírt Karl Barth életében és teológiai munkásságában. Ebben az évben került megfogalmazásra a Barmeni Teológiai Nyilatkozat (amely lényegében Barth kézjegyét hordozza). Ugyancsak ebben az évben került sor Barth és Brunner között az elhíresült vitára az ember istenképűsége és a természeti teológia kérdésében, valamint olyan meghatározó előadásokra, amelyek a barthi életmű eddigi eredményeit összegezték. Ugyanakkor ebben az évben veszíti el egyetemi katedráját a hitleri Németországban, mert egyetemi alkalmazottként nem hajlandó felesküdni a Führerre.
• Milyen következményekkel jártak ezek az események és teológiai tisztázódások a barthi életmű egészére nézve, és miként váltak ismertté Magyarországon?
• Hogyan csapódtak le ez események a hazai teológiai és egyházi közgondolkodásban?
• Mi lehet az aktualitása Barth teológiai felismeréseinek 90 évvel a történések után?
• Mennyiben segítheti ma is Barth életműve teológiai ítéletalkotásunkat, igehirdetésünket, egyházi szolgálatunkat?
E kérdésekre keressük a választ a DRHE Karl Barth Kutatóin tézete által szervezett konferencia keretében, amelyen a részvétel a lelkésztovábbképzés rendjében is teljesíthető, és elszámolható. (Az idegen nyelvű előadás fordításáról gondoskodunk).
Ajánlott irodalom:
Barth Károly − Kirschbaum, Charlotte von − Vassady Béla: Világok vándorai − Útibeszámoló Karl Barth 1936-os és 1948-as magyarországi látogatásáról/Karl Barth és Vassady Béla levelezése (KBKK 1), Debrecen, DRHE KBK, 2007.
Fazakas Sándor − Ferencz Árpád (szerk.): Barth és a magyar református teológia. Rekonstrukciós kísérlet (KBKK 6), Debrecen, DRHE KBK, 2011.
Fazakas Sándor (szerk.): Válság és kegyelem. Karl Barth teológiájának hatása és jelentősége ma (KBKK 7), Debrecen, DRHE KBK, 2021.
Geréb Pál: Barth Károly Dogmatikája, Kolozsvár, EREK, 2006.
(A KBKK kiadványok letölthetők a Barth-Kutatóintézet honlapjáról: https://karl-barth.drhe.hu/?cat=4").

Edith Eva Eger, egy Holocaust túlélő, magyar pszichológusnő ezt írja „A döntés” című könyvében:
„ Attól tartok, rossz dolgok mindenkivel megtörténnek. Ezen nem tudunk változtatni. A születési anyakönyvi kivonatunkban sem írják azt, hogy az élet könnyű lesz. Csakhogy nagyon sokan vagyunk, akik benne ragadtunk egy traumában vagy fájdalomban, és ez megakadályozza, hogy a maga teljességében élhessük meg az életünket. Ezen pedig változtathatunk.”
Valóban, mindannyian tapasztaljuk, hogy kihívásokkal teli világban élünk, ami tele van változékonysággal, nehézségekkel, ismeretlen tényezőkkel. Ma sok helyen olvashatunk arról, hogy világunkban a reziliens gondolkodásmód segíti és támogatja a kihívásokkal való megküzdést, és segíti a rugalmas lelki ellenállóképességünk fejlődését.
C. H. Donders ezt a „... meglepetésekkel, változásokkal és váratlan akadályokkal való megbirkózás képességének” nevezi.
Hogyan kapcsolódik ez a hittanoktatásunkhoz? Milyen pluszt adhat a reziliens gondolkodásmód az életünkhöz? Miért éri meg, és hogyan lehet reziliens hittanoktatónak, lelkipásztornak lenni, és hogyan adhatjuk ezt tovább a ránk bízott diákoknak? Elméleti alapokon, de nagyon gyakorlati ötletek segítségével ennek járunk utána a képzésen.
Az első rész online kerül megtartásra, ahol a reziliens gondolkodásmód alapjaival ismerkedhetnek meg a résztvevők. A második képzési nap során saját élményű gyakorlatok alapján kaphatnak ötlettárat a hittanórai használathoz.
Ajánlott irodalom:
Donders, Paul: Hogyan fejlesszük lelki ellenálló képességünket és előzzük meg a kiégést?, Budapest, Harmat Kiadó, 2019.
Szászi Andrea: A reziliencia fejlesztés lehetőségei a hittanoktatásban – szempontok és gondolatok, in: Magyar Református Nevelés 20 (2023/4), 32–49.
Szászi Andrea: Gondolatok a gyermekek jóllétéről. Reziliens gyermekek – út az egészséges jövő felé, in: Credo 29 (2023/2), 105–111.

Református egyházunkban 2024 az élő Ige éve. A Tiszántúli Református Lelkésztovábbképző Intézet ezzel a kurzussal szeretne csatlakozni a tematikus évhez. Egy sajátos feszültség, de mégis pozitív tapasztalat húzódik meg a lelkipásztor Igével való találkozása és foglalkozása mögött. Hiszen egyaránt jelenti az Ige mindhárom, azaz írott, hirdetett és kiábrázolt formájában a mindennapi lelki táplálékot, és a személyes kegyesség, illetve spiritualitás forrását, s egyaránt a lelkészi szolgálathoz szükséges tudományos munka alapja. Egyszerre olyan üzenet, amelyet tovább kell adni a gyülekezetnek az igehirdetés során, amely magán hordozza a lelkipásztor egyéni kegyességét,
teológiai orientációját, s egyszerre kell objektíven meghatároznia az istentisztelet liturgiáját.
A kurzus során a teológiai tudományosság, a személyes lelkiség és az istentiszteleten megszólaló Ige hármassága kerül a fókuszba. Milyen következménye van a lelkészi szolgáltra és egzisztenciára nézve annak, hogy az Ige Isten szava, kijelentés, logosz? Hogyan lehet ez egyszerre a tudományművelés tárgya és a személyes lelkiség origója úgy, hogy elkerüljük mind a merev tudományosságot, mind pedig a szubjektív értelmezést? Hogyan segíthetünk a gyülekezeti tagjainknak abban, hogy személyes kapcsolatot alakítsanak ki az élő Igével, egyben formálva és megélve a kálvini lelkiséget, kegyességet? Mit jelent az élő Igével való találkozás, vele való munka az igehirdetésre való készülés során? Van etikai útmutatása a prédikációnak, s ha igen, mit jelent az a lelkipásztor és gyülekezet szempontjából? Milyen reformátori felismerések segíthetnek mindezek elmélyítésében? Mit jelent az élő Ige az istentisztelet megformálásában, hogy egyszerre legyen „igeszerű”, méltó keretet adva a megszólaló Kijelentésnek,
ugyanakkor spirituális elmélyüléssé és „lelki-élménnyé” is váljon. Az interdiszciplináris kurzus ezekre a kérdésekre keresi a választ, s a hallottakat különbözően megformált áhítatokkal és istentiszteletekkel mélyíti el, s teszi szemléletessé.
Ajánlott irodalom:
Fekete Károly: Kálvin és az istentisztelet, in: Fazakas Sándor (szerk.): Kálvin időszerűsége. Tanulmányok Kálvin János teológiájának maradandó értékéről és magyarországi hatásáról, Budapest, Kálvin Kiadó, 2009, 140–181.
Fekete Károly – Literáty Zoltán – Steinbach József (szerk.): Igehirdetők kézikönyve, Budapest, Kálvin Kiadó, 2021.
Hafenscher Károly: Homiletika, Budapest, Luther Kiadó–Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszék, 2010.
Kovács Krisztián: Az igehallgatás etikája: Avagy mit várhatunk el az igehallgató egyháztagoktól?, in: Zsengellér József – Kodácsy Tamás – Ablonczy Tamás (szerk.): Felelet a Mondolatra. Tanulmányok a 60 éves Bogárdi Szabó István tiszteletére, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem–Pápai Református Teológiai Akadémia–L’Harmattan Kiadó, 2016, 281–295.
Siba Balázs – Szabóné László Lilla – Lányi Gábor (szerk.): Lelki éhség. Protestáns spiritualitás a 21. században, Budapest, Kálvin Kiadó, 2021.
Zahrnt, Heinz: Az Isten-kérdés – Protestáns teológia a XX. Században, Budapest, Református Zsinati Iroda, 1997, 12–53.
Zsengellér József: Egy ószövetséges homiletikája. Elmélet és gyakorlat („Szólj” - Homiletikai tankönyvek 13), Pápa, Dunántúli Református Egyházkerület, 2022, 11−59.

A hitünk Isten ajándéka. Ugyanakkor azt is megtapasztaljuk, hogy a hitünk szemléletmódot, magatartást is jelent, folyamatosan fejlődik és formálódik, egész életünk során. Az egyik alappillére, hogy mit gondolunk és mit képviselünk Istenről. Hogyan fejezhető ki Ő? Karl Frielingson ezt írtja Istenképek c. könyvében:
„Bárhogy próbáljuk is Istent megtapasztalni és kifejezni, nem szabad elfelejtenünk, hogy Istent soha nem tudjuk teljes mértékben megragadni és végső soron az Istenről szóló beszédben „írástudatlanok” maradunk. Örökre az igaz Isten keresésének útján bandukolunk.”
Teljes mértékben nem ismerhetjük meg Őt, de Isten saját maga, önkijelentésében megismertette magát velünk és mégis, nagyon egyéni, hogy milyen kép él bennünk Róla. Hogyan szólítjuk meg Őt az imádságainkban? Milyen jelzőket mondunk rá, amikor Róla beszélünk? Mi az, amit egy igehirdetésben, gyermekek és fiatalok közötti szolgálatban képviselünk?
Az Istenről bennünk élő képnek van tudatos és tudattalan része – amit és ahogy kifejezünk. Mit tanítunk mindezekkel a körülöttünk élőknek?
Hogyan gondolkodnak Istenről a körülöttünk lévők? A gyermekek, az ifjak és felnőttek mit képviselnek tudatosan, és mi az, ami a tudatalatti viszonyulásukat mutatja meg? Egészséges és támogató-e az Istenről alkotott képük vagy inkább valamilyen torzó és korlát a hitük számára? Hogyan ismerhető ez fel, és mit tehetünk azért, hogy a szolgálatunkban: legyen szó hittanoktatásról, igehirdetésről, lelkigondozásról segíthessük az Isten egészséges megismerését?
Milyen szerepet játszanak istenképünk alakulásában kulturális és vallásszociológiai tényezők?
Hogyan kapcsolódnak maladaptív mintáink a bennünk élő istenképhez? Hogyan alakulnak személyes sorsunk és istenképünk összefüggései? Kijelentés és Isten-tapasztalat, a szent és személyes, mint kapcsolat és kommunikáció.
Ezeknek a kérdéseknek járunk utána a képzés során, elméleti alapok, önismereti gyakorlatok és a szolgálatunkba továbbvihető jó gyakorlatok által.

A témafeldolgozás menete:
• Hogyan állunk az Istenről való gondolkodásunkkal? (istenképeink)
• Mit tanít a Szentírás Istenről? A Biblia istenképe
• Torz, megbetegítő és segítő istenképek
• Istenképek a lelkipásztori szolgálatunkban: lelkigondozás
• Istenképek a lelkipásztori szolgálatunkban: igehirdetés
• Korosztályi sajátosságok az Istenről való gondolkodásmódban
• A hitoktatás határai és lehetőségei a gyermekek hitének formálásában
• A résztvevők saját kérdéseinek, behozott és kapcsolódó témáinak átgondolása, megbeszélése

Ajánlott irodalom:
Frielingsdorf, Karl: Istenképek. Ahogy beteggé tesznek, és ahogy gyógyítanak, Budapest, Szent István Társulat, 2019.
Gyökössy Endre: Életápolás, Budapest, Szent Gellért Kiadó és Nyomda, 2010.
Gyökössy Endre: Magunkról magunknak, Budapest, Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, 1992.
Pál Ferenc: Tükör által világosan – Isten arcvonásai az önismeret fényében, Budapest, Kairosz Kiadó, 2019.
Schweitzer, Friedrich: Vallás és életút, Budapest, Kálvin Kiadó, 1999.

A tanfolyam célja, hogy ráébressze a résztvevőket arra, hogy a bibliai textusok exegézise - esetünkben az első korinthusi levél válogatott perikópáinak elemzése - nem öncélú, és főleg nem elhanyagolható tevékenység, hanem olyan izgalmas műhelymunka, mely kifejezetten az igehirdetésre néz. Rámutatunk arra, hogy a kor-, irodalom- és kultúr­ történeti ismeretek, és nem utolsó sorban az igényes kommentárirodalom használata nem csupán a megértést szolgálja, hanem inspirálja is az igehirdetőt. Célunk az, hogy a résztvevők megismerkedve a levélirodalom sajátosságaival, közelebbről az első korinthusi levélben érzékelhető problémák hátterével, képesek legyenek azokat legitim módon aktualizálni egy-egy igehirdetésben.
A továbbképzésen hét perikópával fogunk megismerkedni az első korinthusi levélből, melyek mindegyike egy akut gyülekezeti problémával foglalkozik:
• Botrány, bolondság vagy Isten ereje? (1Kor 1,18-31)
• Hitetlenek előtt pereskedni (1Kor 6,1-8)
• Amiben elhívott az Úr – státusz-szorongás egykor és napjainkban (1Kor 7,17-24)
• Úrvacsora – megoszt vagy összeköt? (1Kor 11,17-29)
• Egy test – egyházi/gyülekezeti (ön)kép akkor és most (1Kor 12,12-27)
• Nyelveken szólás – mit kezdjen vele egy református? (1Kor 14,1-19)
• Minden embernél nyomorultabbak? – a feltámadáshit célkeresztben (1Kor 15,12-20)

Az előadássorozatot a levélirodalomba, illetve az első korinthusi levélbe való általános bevezetéssel fogjuk megalapozni, majd az igeszakaszok magyarázatát, lehetséges értelmezéseit követően prédikációvázlatokat fogalmazunk meg.

Ajánlott irodalom:
Bolyki János: Az első korinthusi levél magyarázata (egyetemi jegyzet), Budapest, Ráday Nyomda, 1988.
Cserháti Sándor: Pál apostolnak a korinthusiakhoz írt első levele, Budapest, Luther Kiadó, 2008.
Ledán M. István: A halál mint álom, Debrecen, DRHE–Újszövetségi Tanszék, 2021.

A továbbképzést a 2023-ban tartott képzés folytatásaként szervezzük, de a tematika úgy kerül felépítésre, hogy abba az új jelentkezők is teljes­ értékű módon bekapcsolódhatnak.
A vidéki kis gyülekezetekben és nagyvárosi közegben tapasztalatot szerzett és szolgáló lelkipásztorokként vezetjük a kurzust. A továbbképzésre azokat a gyülekezeti lelkipásztorokat várjuk, akik lelkipásztori szolgálatuk során a mai magyar társadalom adottságai között keresik azt az utat, amelyen egyértelműen eredeti elhívatásukat tudják teljesíteni. Célunk az, hogy tárgyilagosan megfogalmazzuk azokat a tényezőket, amelyek a hivatásteljesítés útjában állnak.
Mindemellett egyházi, gyülekezeti életünk adottságaiból bemutatjuk azokat a lehetséges utakat, amelyek az egyház bibliai értelmezéséhez ragaszkodva, korunkban a közösségek megújulását szolgálják. Várjuk azokat, akik nemcsak a problémafeltárásban aktívak, hanem készségesek arra, hogy a felmutatott lehetséges úton elinduljanak, vagy továbbhaladjanak.
Célunk az, hogy a résztvevők számára definiáljuk a gyülekezeti életben, lelkipásztori szolgálatban fellelhető krízispontokat, s újra megfogalmazzuk a gyülekezeti lelkipásztori szolgálat járható irányait.
A továbbképzés ideje alatt lehetőséget adunk arra, hogy a résztvevők csoportos munkában feltárják a szolgálatukban jelentkező nehézségeket. Majd pedig a megfogalmazott nehézségek egyházi és társadalmi környezetét vesszük nagyító alá annak érdekében, hogy megkeressük azokat az összefüggéseket, amelyek a lelkipásztori hivatásgyakorlás során egyértelműen elvezetnek a megnevezett krízisek forrásához.
Végül pedig iránymutatást fogalmazunk meg arra nézve, hogy a lelkészi szolgálat hogyan folytatható azokon a helyeken, ahol reményvesztetté váltunk, motivációt veszítettünk. Tesszük ezt azért, mert valljuk, hogy a helyesen végzett lelkipásztori szolgálatnak garanciái vannak.

Ajánlott irodalom:
Jones, Jeffrey D.: Remény a romokon, Kolozsvár, Exit Kiadó, 2022.
Keller, Timothy: Gyülekezet a központban, Budapest 2019.
Warren, Rick: Céltudatos gyülekezet, Debrecen, Új Remény Alapítvány, 2006.

„Én is »laikus« vagyok!” – szögezte le nyomatékosan Karl Barth egyik utolsó interjúja során a riporter kérdésére, aki nemteológusként kívánta a maga számára lefordítani a neves professzor mondatait. Majd így folytatta Barth: »Laikus« egyszerűen annyit tesz, hogy »a néphez tartozó«, Isten népéhez. Isten népében egymás mellett áll és szolgál az, aki teológiát tanult..., és aki nem. De, aki nem tanult teológiát nem mondhatja, hogy én nem vállalok felelősséget az egyház ügyéért.
Örvendetes, hogy a nem lelkészek gyülekezeti szolgálata ma már evidencia egyházunkban. Az elmúlt évben általános tisztújításra került sor, a 2024-es év pedig a főgondnokok, gondnokok és presbiterek fogadalomtételével, ünnepélyes szolgálatba állításával, új ciklussal indult.
De mi a bibliai és reformátori alapja a (nem lelkészi) tisztség­viselők szolgálatának? Mi a lelkész feladata... és mi az, ami nem? Mely területen és milyen teológiai, illetve egyházjogi legitimációval végzik szolgálatukat a presbiteri munkatársak? Nem tagadható, a múltban sokszor megterhelte a lelkészi és nemlelkészi tisztségviselők együttműködését a két tisztség egymással való szembeállítása, alá- vagy fölérendelése, az ebből fakadó bizalmatlanság, kompetenciaharc, féltékenység vagy a befolyásolásért való versengés.
A képzés során tisztázásra kerülnek – egyháztani, etikai és gyakorlati teológiai szempontból − olyan kérdések, mint pl.
• az egyetemes papság helyes értelmezése,
• a reformátori egyházszervezet sajátossága,
• a tisztségek egymáshoz való viszonyulása,
• a presbiter-zsinati elv,
• az egyes tisztségek funkciója, tartalma és határa,
• lelkészek és nemlelkészi szolgálók egyéni és kapcsolati krízisének megélése a gyülekezetben
• az egyéni és közösségi tolerancia határai a mindennapi szolgálatban
• gyógyító lépések krízis idején
• Milyen segítség lehet hatékony a válságok idején?

További kérdések tisztázására is sort kerítünk:
• Hogyan készítsük fel a tisztségviselőket a szolgálatra?
• Milyen személyi és erkölcsi feltételei vannak a tisztségek betöltésének?
• Mi szükséges ahhoz, hogy az „együtt szolgálat” és a „közös ügy” felvállalása ne kompetenciaharcot, rivalizálást, békétlenséget okozzon, hanem áldást eredményezzen az egyházban?

Ajánlott irodalom:
Douglass, Klaus: Új egyház felé, Budapest, Kálvin Kiadó, 2002.
Fazakas Sándor: Reformáció és egyházszervezet, in: Confessio 41 (2017/3), 13–27. Online elérhető: https://confessio.reformatus.hu/v/reformacio-es-egyhazszervezet/ (utolsó megtekintés: 2024. 01. 22.).
Kálvin János: Institutio. A keresztyén vallás rendszere (IV/3), 2. kötet, Budapest, Kálvin Kiadó, 2014, 183−195.
Kozma Zsolt: Szolgálat és hatalom, in: Fazakas Sándor – Ferencz Árpád (szerk.): Krisztusért járva követségben, Debrecen, DRHE, 2012, 429−444.
Révész Imre: Presbiteri rendszerű-e a magyar református egyház?, in: „Tegnap és ma és örökké...” Révész Imre összegyűjtött tanulmányai az egyház múltjából és jelenéből, Debrecen, 1944, 298−310.
Szabó Lajos (szerk.): Tarts, Uram, a kezedben. Személyes szavak presbiterek­hez, Budapest, Luther Kiadó, 2012.
Szabó Lajos: Tanítvánnyá tétel, in: Siba Balázs − Szabóné László Lilla − Pángyánszky Ágnes (szerk.): Együtt a hit útján. Gyülekezetpedagógiai kézikönyv, Budapest, Kálvin Kiadó 2019, 365−392.

Voltál már olyan élethelyzetben, amikor azt gondoltad, hogy nem bírod tovább? És mégis menned kellett szószékre, esketni, temetni... Oda, az emberek közé, a rábízatottak közé. És neked kellett vigasztalni, aki magad is vigaszra vágytál, és te osztottál tanácsokat, aki magad is eltévedtél, és örülnöd kellett, ismét mondom, örülnöd, amikor nem volt hozzá kedved...
Van ilyen? Vagy tagadjuk? Vajon szabad ezt? Elfáradhat, megfáradhat a pásztor? Vagy neki nem lehet, nem szabad? És ha elfáradt, akkor vajon mi van? Van tovább? Előre vagy hátra, lefele vagy felfele tekinthet?
A kurzus során körbejárjuk a pásztori, prófétai, tanítványi elfáradásokról és megfáradásokról szóló történeteket, a szabadulásokat és destruktív megoldásokat. A tudomány szempontjából számba veszünk olyan lélektani helyzeteket, mint krízis, trauma, burn out, félelem és szorongás, depresszió, olyan destruktív kiútkereséseket, mint alkoholizmus, abúzus és suiciditás, s olyan megoldásokat, mint elfogadás, asszertivitás és önmeghaladás. Tesszük mindezt bibliai történetek mentén haladva a saját - gyülekezeti és intézményi ­- lelkipásztori élményeinkkel, történeteinkkel együtt dolgozva.

Ajánlott irodalom:
Bakó Tihamér: Verem mélyén. Könyv a krízisről, Budapest, PsychoArt, 2004.
Csoma Judit: Megszelídített szorongás, Budapest, Kálvin Kiadó, 2021.
Csürke József – Vörös Viktor – Osváth Péter – Árkovits Amaryl (szerk.): Mindennapi kríziseink. A lélektani krízis és a krízisintervenció kézikönyve, Budapest, Oriold és Társai Kiadó, 2009.
Csürke József: A lótuszevő eszmélése. Krízis és önmeghaladás, Budapest, Oriold és Társai Kiadó, 2011.
Hajduska Marianna: Krízislélektan, Budapest, ELTE Kiadó, 2010.
Kast, Verena: Krízis és remény. Cselekvések változások idején, Budapest, Animula Kiadó, 2012.
Lukas, Elisabeth: Mondj búcsút a kiégésnek!, Budapest, Ursus Libris, 2018.
Lukas, Elisabeth: Értelemkeresés és életöröm, Budapest, Ursus Libris, 2019.

Előadók:
Dr. Adorjáni Zoltán, Dr. Balogh Csaba, Dr. Béres Tamás, Dr. Borsi Attila, Dr. Cziglányi Zsolt, Dr. Dolhai Lajos, Dr. Fazakas Sándor, Dr. Fodor György, Dr. Gyurkovics Miklós, Dr. Hafenscher Károly, Dr. Hanula Gergely, Dr. Kocsis Imre, Dr. Krakomperger Zoltán, Dr. Kránitz Mihály egyetemi oktatók

A képzés keretében az érdeklődők a Both Antal Teológiai és Kulturális Alapítvány által szervezett „Predestináció az ókorban és a keresztyén hagyományban” című kétnapos ökumenikus konferencián vehetnek részt.
A predestináció a keresztyén hit egyik fontos tanítása, amely szerint az ember üdvösségének kérdése Isten eleve elrendelésén múlik, nem pedig saját teljesítményén vagy más földi erőkön. Miközben ez a tanítás önmagunk üdvössége felől a megrendíthetetlen bizalom alapja lehet, és a bizonyságtétel relatív hatástalanságára is vigasztalást kínál, komoly kérdésekkel is szembesít bennünket, mindenekelőtt az ember szabadsága és morális felelőssége, valamint Isten jósága és mindenhatósága kapcsán.
A konferencia célja az, hogy a predestináció-tan bibliai alapjait megvizsgálja, kitekintéssel a klasszikus görög irodalomra és a hellenista zsidó filozófiára, áttekintse annak a teológiatörténeti fejlődését, majd tisztázza, hogyan vélekedik erről a tanításról a mai református, evangélikus és római katolikus teológia.
A tizennégy előadás egyenként 25 perc, ezeket hármasával egy rövid megbeszélés követi. Az előadásokat a Kárpát-medence református, római katolikus és evangélikus lelkész­képző intézményeinek oktatói, szakterületük elismert képviselői tartják, fórumát és egyben bíztató példáját is kínálva a felekezetek közötti érdemi teológiai párbeszédnek.
(A regisztrációs díj tartalmazza a csütörtök esti fogadás és a pénteki ebéd, valamint a Maróthi Kollé­gi­um­ban lefoglalható szállás költségeit is. A szállás iránti igényt, valamint a fogadás és az ebéd kapcsán a részvétel szándékát a regisztráció során előzetesen kell jelezni.)

Ajánlott irodalom:
Beinert, Wolfgang: A katolikus dogmatika lexikona, Budapest, Vigília, 2004.
Ernst-Habib, Margit von: Die Lehre von der Prädestination - die Erwählungslehre. Ein Überblick von Johannes Calvin über Karl Barth bis Letty Russell. Online elérhető: https://www.reformiert-info. de/274-0-56-3.html (utolsó megtekintés: 2024. 01. 22.).
Nagy Gábor: A fáraó szívének megkeményítése, in: Theologiai Szemle 53 (2010/1), 16–25.
Nagy Gábor: Ézsaiás prófétai elhívása, in: Theologiai Szemle 60 (2017/2), 68–74.
Sebestyén Jenő: Református dogmatika, Budapest, Budapesti Református Theológiai Akadémia Kurzustára, 1940.
Török Csaba: Predestinációs Szent Ágostontól a reformációig. Online elérhető: http://real.mtak.hu/11423/1/1259005.pdf (utolsó megtekintés: 2024. 01. 22.).
Victor János: A predesztinációról és más írások. Online elérhető: http://mek.oszk.hu/08200/08256/08256.htm (utolsó megtekintés: 2024. 01. 22.).
Továbbá az Evangelisches Lexikon für Theologie und Gemeinde, valamint az Evangelisches Kirchenlexikon vonatkozó szócikkei.

Életünket szüleinktől kaptuk. Átadtak nekünk megannyi látható és láthatatlan élettapasztalatot, amelyeket sokszor nem tudatosan ismétlünk. A három napos műhelyben dramatikus gyakorlatokkal nézünk rá a bennünk élő apa- és anyaképeinkre. Szívünkben egész életünkben hordozzuk szüleinket, de leginkább tőlünk függ, hogyan tudjuk megeleveníteni e képek mögötti életadó erőt hivatásunkban, kapcsolatainkban és gyermekeink nevelésében.
A képzés saját élmény alapú. Ez azt jelenti, hogy saját személyiségünkkel dolgozunk. Emlékeinkkel, érzéseinkkel és gondolatainkkal. Mentálhigiénés és dramatikus eszközökkel, a saját tapasztalatok megelevenítésével segítjük a spiritualitáshoz vezető út megtisztítását, tudatosítjuk szülőképeink jelentőségét ebben a folyamatban.
A továbbképzésre azokat várjuk, akik nyitottak a személyes szülőképükkel való foglalkozásra, annak feltárására, hogyan függ ez össze a személyes Istenhez közeledéssel. A zárt csoportban olyan saját élmény alapú önismereti témájú gyakorlatokat végzünk, amelyek a személyes hitet és hivatást erősíthetik. A képzés ehhez a folyamathoz
nyújt segítséget.

Ajánlott irodalom:
Schützenberger, Anne Ancelin: Ős-szindróma. Transzgenerációs pszichoterápia és a családfa rejtett kötelékei, Budapest, Medicina, 2016.
Wolynn, Mark: Örökölt családminták, Budapest, Édesvíz Kiadó, 2017.

Egy műhelymunka egy olyan speciális csoportnak, mint a lelkipásztor feleségek/férjek, különösen fontos lehet. Sokféle hagyomány és elvárás, hiedelem kapcsolódik ehhez a szerepkörhöz, amelyekkel nem mindenki tud azonosulni, ezért az önismereti és támogató jellegű foglalkozások nagyon hasznosak lehetnek. Tulajdonképpen egy önként vállalt, de előre nem tisztázott, és nem látható elvárás-sor az egyház, a gyülekezetek-régiók, családok és egyének részéről. – Sokszor jó lenne kapni erre egy receptet, felkészülni és előre dönthetni, hogy tényleg vállalja-e az éppen házasság előtt álló ifjú, vagy sem mindazt, ami következik? Ugyanakkor a protestáns létből fakadó természetes vágy a nagy család után kissé naivvá teszi a lelkipásztort és leendő párját?
Keressük a válaszokat és a lehetséges utakat a személyes térkép és iránytű megalkotását, saját élményen és párbeszéden át. A következő kulcs-kérdéseket boncolgatjuk együtt, pszichológiai módszerekkel, teológiai és pásztorálpszichológiai szemléletben.
1. Kapcsolat, pár-kapcsolat, család, hivatásból embernek lenni a gyülekezetben - Mi a tiszteletes-asszony/férfi szerepe? Milyen
elvárásokat támasztanak velük szemben az egyházban, a gyülekezetben, a családban? Miért vállalta személyesen ezt a szerepet? Van-e elképzelése, foglalkozott-e tudatosan azzal, hogy mit is jelent lelkész-társaként élni?
2. Hitelesség és önismeret - Mitől hiteles egy tiszteletes-asszony/férfi a 21. században? A hitelesség forrásait és veszélyeit feltérképezni, megtalálni és differenciálni. Milyen erősségeik vannak/lehetnek, amelyeket a saját, a család és a közösségük szolgálatában hasznosíthatnak?
3. Párkapcsolat és szerepkör - Hogyan hat a lelkipásztori szerep a párkapcsolatra? A párkapcsolati kihívások a lelkipásztor társának perspektívájából.
4. A képlékeny és tisztázatlan szerepkör kihívásai - A tiszteletes-asszony/ férfi szerepének változásai az évszázadok során. Hogyan alakíthatók át a hagyományos elvárások a modern kor kihívásaihoz igazodva? - Az „én szerepem” a közösségben - hol vagyok most és hova szeretnék eljutni? Mit tehetek, ha rájövök, hogy nem értek egyet az „elvárt” szerepkörrel, ha érzem, hogy idegen és kiégek? – Nehézségek, gátak és kiutak.
5. Zárás és továbblépés - Hogyan viszik tovább a tanultakat a mindennapokban? Hogyan segíthetik egymást a jövőben?

Egy ilyen műhelymunka során fontos az empátia, az aktív hallgatás és a bizalom. Emellett elképzelhető az önismeretben és istenismeretben való előrelépés, éppen a saját-élmény és párbeszéd, információ-szerzés folyamatában.

Ajánlott irodalom:
Almási Kitti: Ki vagy Te? – Elvárások szorításában. Megfelelés vagy önazonosság?, Budapest, Kulcslyuk, 2020.
Gyökössy Endre: Kapcsolatápolás, Budapest, Szent Gellért Kiadó, 2021.
Keller, Timothy – Keller, Kathy: A házasságról. Illúziók és félelmek helyett kiteljesedés, Budapest–Kolozsvár, Harmat–Koinonia–Kia, 2018.
Satir, Virginia: A család együttélésének művészete, Budapest, Coincidencia, 1999.
Siba Balázs: Hétfőtől szombatig. Lelki rítusok és spiritualitás a mindennapokban, Budapest, Kálvin Kiadó, 2022.

Az egyre inkább narcisztikussá váló társadalomban megnövekszik az emberi kapcsolatokat veszélyeztető súrlódási felület, ami nem hagyja érintetlenül egyházunkat sem. Közösségeink (gyülekezetek, rétegalkalmak résztvevői, ifjúsági körök, hittancsoportok) konfliktusoknak való kitettsége azonban sajátosan keresztyén vonásaik okán is kiemelt figyelmet érdemel;
• mert ezekhez a közösségekhez nagy nyitottsággal, bizalommal, magas elvárásokkal (ideálok) közelednek az emberek, ami nagyon sérülékennyé teszi őket.
• mert egy ilyen közösségben való sérülés a hit krízisévé is válhat.
• mert a horizontális viszonyokban keletkező konfliktusokat a mélyben hamis istenkép is mozgathatja.
• mert gyülekezeti és egyéb közösségeink kifejezetten alkalmasnak tűnhetnek a gyermekkori deficitekből származó projekciók kiélésére.
• mert a „spirituális bypass”-ok, rövidzárlatos megoldások elmélyítik az egyén és közösség válságát, növelik a feszültséget.
• az erőltetett harmóniatörekvések megfosztanak azoktól a tanulóhelyzetektől, melyekben gyakorlatra tehetnénk szert konfliktusok feloldása terén.
• mert szakmai kérdések emberi problémákká válhatnak, illetve a szakmaiság áldozatává válik a kezeletlen kapcsolati konfliktusoknak.

Tematika:
1. Az agresszió fogalma és jelensége a humán tudományok tükrében
2. Az erőszak megjelenése a biblikumban
3. Az iskola világa, mint az erőszak megnyilvánulásának sajátos tere, az agresszív gyermek
4. Az agressziót mérséklő iskolai légkör, tanulásszervezési formák és nevelői magatartás
5. Krízisek-válaszok, frusztráció tolerancia
6. Segítő kommunikáció az indulatkezelés szolgálatában
7. A mediáció lehetőségei
8. Asszertivitás
9. EMK (Erőszak-Mentes-Kommunikáció), mint erőszak prevenció és konfliktuskezelés
10. A hatékony fegyelmezés kérdései

Az egyház létmódjából fakadó speciális konfliktusai:
1. Egyház a világban (társadalmi kontextus)
2. Az egyház „kettős természete”
3. Gyülekezeti közösségek belső feszültségei
4. Hívő emberek a tatamin
5. Intra-pszichés konfliktusok
A gyülekezetekben jelenlevő látens agresszió, vagy a már érzékelhető feszültség lehet egyfajta hiánytünet, ami a biblikus és árnyalt tanítás, és egy emberarcú lelkigondozás deficitjét mutatja. Amennyiben ezzel a kiforratlan látásmóddal és elégtelen eszköztárral lép be az egyház saját intézményeibe, gyülekezeti közösségeibe, úgy az agressziókezelés kultúrájának hiányában szinte mindig beleesik a moralizálás csapdájába, elmulaszt disztingválni, illetve az előző kettő okán kitakarva marad előtte az a nagy lehetőség, amit az agresszív viselkedés, mint információs bázis jelenthetne. Jobb híján nem marad más üzenete ige hirdetésében, katechézisében, iszonyulásaiban és a „rejtett tanterv” különös csatornáin; mint az agresszió ellenzése, határozott letiltása. Az érintett hívők oldalán pedig megjelenik az érzelmi leszabályozottság sokféle szövődményt okozó valósága és a védekező/elhárító mechanizmusok különböző válfajai. Elsősorban erre a jelenségre szeretnénk a képzés során ránézni, rendszerben gondolkodva ugyanakkor saját attitűdünket is vizsgálva.

A téma feldolgozása:
• Keresztyén életgyakorlatunk külső nézőpontból
• A témához kapcsolódó bibliai tartalmak kigyűjtése – a Biblia istenképe
• A humán segítő foglalkozások eszköztára (meddig mehetünk el?)
• Esetmegbeszélések, személyes tapasztalatok átadása
• Megküzdött történetek, sikeres megküzdési stratégiák

Az első századok keresztyéneit nem a hitük, sokkal inkább az egymáshoz való viszonyulásuk alapján azonosította a környezetük. „Nézzétek, mennyire szeretik egymást!”- mondták róluk. Tagadhatatlan, hogy a keresztyén közösségekben ma is a legtöbbet hangoztatott bibliai tartalom a szeretet, ugyanakkor számos fájdalmas példa mutatja, mennyire nehéz megvalósítani a szeretet parancsát. Nem annyira egy ellenséges világ, sokkal inkább a közösségekben önálló életet élő elfedett vagy eszkalálódott, de nem kezelt konfliktusok miatt. „Az elhangzó igehirdetésekben sok szó esik az isten- és emberszeretet fontosságáról, a bűnbánat és a megbocsátás hatalmáról, ugyanakkor kevés a meleg, közvetlen emberi kommunikáció, kevés az igazán barátságnak nevezhető kapcsolat, olyan, amely elbír konfliktusokat, vélemény- különbségeket, netalán különböző hitbeli meglátásokat.”
Szabó Ildikó megállapítása eszméltető és elgondolkodtató. De így látjátok-e ti is? Van-e faladatunk a téma kapcsán? Mik az eszközeink, erőforrásaink és lehetőségeink? Ezekre a kérdésekre keresünk választ Isten segítségével az egy napos szakmai továbbképzésen.

Ajánlott irodalom:
Aronson, Elliot: Columbine után. Az iskolai erőszak szociálpszichológiája, Budapest, Ab Ovo Kiadó, 2009.
Beck, Aaron T: A gyűlölet fogságában, Budapest, Háttér Kiadó, 2001
Berne, Erick: Játszmák nélkül, Budapest, Háttér Kiadó, 2013, 145.
Buda Béla: Empátia. Budapest, Urbis Kiadó, 2006.
Buda Mariann: Az iskolai erőszak megelőzése és kezelése, Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2015.
Herman, Judith: Trauma és gyógyulás? Budapest, Háttér Kiadó - Kávé Kiadó - NANE Egyesület, 2003.
Nelsen, Jane: Pozitív fegyelmezés, Budapest, Reneszánsz Kiadó, 2013
Rosenberg, Marshall B.: A szavak ablakok, vagy falak. Az erőszakmentes kommunikáció. Budapest, Agykontroll Kft., 2001.
Winkler Márta: Örömre nevelni, Szombathely, Savaria University Press, 2016.