A jelentkezési lapokat közvetlenül a Megbékélés Házába kérjük küldeni!

Egy sajátos feszültség, de mégis pozitív tapasztalat húzódik meg a lelkipásztor Igével való találkozása és foglalkozása mögött. Hiszen egyaránt jelenti az Ige mindhárom, azaz írott, hirdetett és kiábrázolt formájában a mindennapi lelki táplálékot, és a személyes kegyesség, illetve spiritualitás forrását, s egyaránt a lelkészi szolgálathoz szükséges tudományos munka alapja. Egyszerre olyan üzenet, amelyet tovább kell adni a gyülekezetnek az igehirdetés során, amely magán hordozza a lelkipásztor egyéni kegyességét, teológiai orientációját, s egyszerre kell objektíven meghatároznia az istentisztelet liturgiáját.
A kurzus során a teológiai tudományosság, a személyes lelkiség és az istentiszteleten megszólaló Ige hármassága kerül a fókuszba. Milyen következménye van a lelkészi szolgáltra és egzisztenciára nézve annak, hogy az Ige Isten szava, kijelentés, logosz? Hogyan lehet ez egyszerre a tudományművelés tárgya és a személyes lelkiség origója úgy, hogy elkerüljük mind a merev tudományosságot, mind pedig a szubjektív értelmezést? Hogyan segíthetünk a gyülekezeti tagjainknak abban, hogy személyes kapcsolatot alakítsanak ki az élő Igével, egyben formálva és megélve a kálvini lelkiséget, kegyességet? Mit jelent az élő Igével való találkozás, vele való munka az igehirdetésre való készülés során? Van etikai útmutatása a prédikációnak, s ha igen, mit jelent az a lelkipásztor és gyülekezet szempontjából? Milyen reformátori felismerések segíthetnek mindezek elmélyítésében? Mit jelent az élő Ige az istentisztelet megformálásában, hogy egyszerre legyen
„igeszerű”, méltó keretet adva a megszólaló Kijelentésnek, ugyanakkor spirituális elmélyüléssé és „lelkiélménnyé” is váljon. Az interdiszciplináris kurzus ezekre a kérdésekre keresi a választ előadások és csoportmunkák formájában.

Ajánlott irodalom:

Fekete Károly – Literáty Zoltán – Steinbach József (szerk.): Igehirdetők kézikönyve, Budapest, Kálvin Kiadó, 2021.

Fekete Károly: Kálvin és az istentisztelet, in: Fazakas Sándor (szerk.): Kálvin időszerűsége. Tanulmányok Kálvin János teológiá- jának maradandó értékéről és magyarországi hatásáról, Budapest, Kálvin Kiadó, 2009, 140–181.

Kovács Krisztián: Az igehallgatás etikája: Avagy mit várhatunk el az igehallgató egyháztagoktól?, in: Zsengellér József – Kodácsy Tamás – Ablonczy Tamás (szerk.): Felelet a Mondolatra. Ta- nulmányok a 60 éves Bogárdi Szabó István tiszteletére, Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem–Pápai Református Teológiai Akadémia–L’Harmattan Kiadó, 2016, 281–295.

Siba Balázs – Szabóné LászLó Lilla – Lányi Gábor (szerk.): Lelki éhség. Protestáns spiritualitás a 21. században, Budapest, Kálvin Kiadó, 2021.

Zsengellér József: Egy ószövetséges homiletikája. Elmélet és gyakorlat („Szólj”. Homiletikai tankönyvek 13), Pápa, Dunántúli Református Egyházkerület, 2022, 11–59.

A 21. század pedagógiai kihívásai új megközelítéseket igényelnek a hittanoktatásban is. Azok a gyermekek, akik az általános iskolában a hittanórákon jelen vannak, már az Alfa generáció tagjai, a gimnazisták, ifisek pedig a Z generációhoz tartoznak. A hittanoktatók, lelkipásztorok között sokféle generációba tartozó kollégával találkozhatunk. Hogyan tudjuk megérteni egymást? Hogyan segíthetjük a ránk bízott gyermekeket és fiatalokat Isten Igéjének megismerésében, ebben a mai modern világban is? Ez a képzés bepillantást nyújt a generációkról való gondolkodásmódba, a Z és Alfa generáció sajátos jellemzőibe. Továbbá foglalkozunk azzal, hogyan hat, esetleg hogyan alkalmazhatók az IKT eszközök (= Információs és kommunikációs technológia) és a mesterséges intelligencia a hittanoktatásban. Célunk a keresztyén értékrend megőrzése, az Istenhez való kapcsolódás támogatása úgy, hogy a résztvevők szempontokat és impulzusokat kapnak a diákok életvalóságából, a modern technológiák szerepéről, és praktikus stratégiákat dolgozhatnak ki a jövő (jelen) kihívásainak kezelésére. Szeretettel várjuk mindazokat a lelkipásztorokat, hittanoktatókat, akik szeretnék fejleszteni tudásukat a modern technológiai eszközök használatáról és a mai generációk igényeinek megfelelő pedagógiai módszerekről.

Ajánlott irodalom:

A „Z” generáció katechézise, MRN 2019/4, in: http://refpedi.hu/mrn2019/04/#page=1

Fegyverneki Gergő: IKT-s ötlettár, Budapest, Neteducatio, 2019.

Fegyverneki Gergő – Aknai Dóra Orsolya: A mobiltanulás ábécéje pedagógusoknak, Budapest, Neteducatio, 2019.

Prievara Tibor: A 21. századi tanár. Egy pedagógiai szemléletváltás személyes története, Budapest, Neteducatio, 2015.

Tóth-Mózer Szilvia – Lévai Dóra – Szekszárdi Júlia (szerk.): Digitális Nemzedék Konferencia. Tanulmánykötet, Budapest, ELTE, 2012.
Online elérhető: http://www.eltereader.hu/media/2014/05Digitalis_nemzedek_2012_konferenciakotet_READER.pdf
(utolsó megtekintés: 2025. 01. 27.).

[Sz.n.]: Kutatások a digitális generáció világában. Online elérhető: https://www.alfageneracio.hu/ (utolsó megtekintés: 2025. 01. 27.).

Az 1.700 évvel ezelőtt, a Kr.u. 325-ben megtartott első egyetemes zsinatnak és a zsinat által megfogalmazott hitvallási formulának a keresztyénség fejlődésében és az ökumené történetében jelentős szerepe volt és van ma is. A Krisztus istenségéről, a szentháromság lényegéről szóló bibliai tanítás került rögzítésre itt a tévtanításokkal
szemben. De további végzései is voltak a zsinatnak, például az egyházi élet struktúrájára, az egyházi tisztségekre, a liturgiára nézve vagy a húsvét ünnepének meghatározása tekintetében. Korunkban, amikor egyre inkább háttérbe szorulnak a hit megélésének és az egyház szolgálatának tartalmi kérdései, a keresztyén egyház önazonossága (identitása) szempontjából nem lehet eléggé hangsúlyozni e zsinat jelentőségét.
A képzés során bevezető előadások, szakmai diskurzus és közös műhelymunka által keressük a níceai zsinat és hitvallás teológiai és gyakorlati aktualitását a hit és hitvalló egzisztencia, a liturgikus istentiszteleti élet, az egyházi szolgálat, valamint keresztyén életvitel terén.

Ajánlott irodalom:

Óegyházi hitvallások, https://reformatus.hu/isten-szolt/hitvallasaink/oegyhazi-hitvallasok/

McGrath, Alister E.: Bevezetés a keresztény teológiába, Budapest, 1995.

Pásztori-Kupán István: Az úgynevezett Niceai–Konstantinápolyi Hitvallás dogmatörténeti háttere, in: Adorjáni Z. (szerk.): Studia Doctorum Theologiae Protestantis, I. kötet, Kolozsvár, 2010, 195–218.

N.T. Wright szellemes megfogalmazása szerint „a Jelenések fura könyv, csaknem annyira fura, mint egynémely olvasója”. Fura olvasókra aligha van különösebb szükség. No és a Jelenésekhez hasonló fura könyvre? Donald Hagner újszövetséges teológus úgy gondolja, hogy az Újszövetségnek szüksége van a Jelenések könyvére mint zárókőre, a Jelenések könyvének pedig szüksége van az Újszövetségre, hogy érthetővé válhasson az üzenete. A mondat második felével minden bibliaolvasó ember, sőt minden újszövetséges kutató egyetérthet.
A Jelenések könyve valóban érthetetlen az Újszövetség nélkül. Mi több, érthetetlen az Ószövetség nélkül, és a kánonon kívüli apokaliptikus irodalom ismerete nélkül is. A mondat első felével, ti., hogy az Újszövetségnek szüksége van a Jelenések könyvére, ma is sokan vitatkoznának. Mégpedig azon okok egyike miatt, melyek az óegyház (és a reformáció kora) számára is „gyanússá” tették. Ez az óegyházi (és reformátori) idegenkedés, egyebek mellett, azzal magyarázható, hogy a könyv millenarizmusa (az ezeréves királyságról szóló tanítás)
sokak szemében gyanússá vált, mivel ez az elképzelés rendszerint eretneknek bizonyuló keresztény közösségekben örvendett túlságos népszerűségnek. A könyvet ma is leginkább olyan „rajongók” igyekeznek kisajátítani, akik a jelen és a közeljövő pontos forgatókönyveként olvassák. Nos, a Jelenéseket nem engedhetjük át fura olvasóinak. És nem engedhetjük meg magunknak, hogy a Jelenések könyve idegenné, gyanússá vagy amolyan újszövetségi „függelékké” váljon.
Mindenféle olcsó behelyettesítések, felelőtlen számítgatások helyett a Jelenések magyarázójának felelőssége, hogy a maga korában meglássa és megláttassa a könyv által jelzett kihívásokat és veszélyeket. A Jelenések elsősorban nem katasztrófakönyv, nem egy „Armageddón” (mely kifejezés csupán egyszer és mellékesen jelenik meg a műben), hanem sokkal inkább parainézis és vigaszkönyv. A továbbképzőn (stílszerűen) hét perikópán keresztül, ezzel a „fura” könyvvel fogunk meg- és újraismerkedni.

A perikópák, melyek csaknem mindegyike számtalan (félre)értelmezésre ad(ott) okot a következők:
• Jel 2,1–7: Levél az efézusiakhoz;
• Jel 7,1–17: A száznegyvennégyezer;
• Jel 11,1–14: A templom felmérése és a két tanú;
• Jel 12,1–18: A napba öltözött asszony;
• Jel 13,11–18: Az Antikrisztus prófétája;
• Jel 20,1–10: Krisztus ezeréves uralma;
• Jel 21,1–8: Új ég, új föld, mennyei Jeruzsálem.

Az előadássorozatot az apokaliptikus irodalomba, illetve a Jelenések könyvébe való általános bevezetéssel fogjuk megalapozni, majd az igeszakaszok magyarázatát, lehetséges értelmezéseit követően prédikáció vázlatokat fogalmazunk meg.

Ajánlott irodalom:

Ledán M. István: Végidőkbeli mozaikok (Tíz igetanulmány a Jelenések könyvéből rövid bevezetéssel), Debrecen, Patmosz, 2025 (megjelenés előtt).

Karner Károly: Apokalipszis, Bécs, [Magánkiadás],1974.

Peres Imre: A Jelenések könyve, Debrecen, Patmosz, 2012 (kézirat).

Hétköznapjaink egyik kihívása, hogy lépten nyomon spirituális tartalmakkal találkozunk. Ezek egy része nem keresztyén, másik része meg a keresztyén hitvilágból merít. Ez utóbbi, nevezzük lelkiségnek, által használt fogalmak, gyakorlatok rövid áttekintését kínálja a képzés, meghatározva és felmérve a magunk református kegyességének az értékeit, számba véve annak gyakorlatát. Illetve, azt is szándékunkban van megvizsgálni, hogy miként gazdagíthatja a ma lelkipásztorát személyes hitében és a szolgálatában a keresztyén spiritualitás imaformái. A mérce itt is az Úr Igéje: „...mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg...” (1Thessz 5,21)
A személyes csendesség és annak formái a lelkészek szolgálatra való készülésében is fontos szerepet kap, ezért egyfajta „munkaeszközzé” válik. A munkaeszközeink használat közben „erodálódnak”, hasonlóan az imádság, a biblia olvasás és a személyes csendességünk megannyi eszköze is. Igy szükséges a megújulás, a felfrissülés. Hogyan kerülhetünk újra és maradhatunk abban az állapotban, hogy Isten jelenléte a „lakhelyünk”, ahol biztonságban vagyunk, megpihenhetünk, regenerálódhatunk, illetve amikor az imaidőnk egyben az az idő is, amikor letagadhatatlanul érezzük Isten kegyelmének az érintését.
Ebben nyújt támpontokat a képzés, feltérképezve, hogy hogyan és honnan indult az imaéletünk, mi történt az évek során velünk, bennünk, hol tartunk most és mi segíti a jövőben imaéletünket és Istennel való kapcsolatunkat?
Mindezt azért, hogy hűek maradjunk abban, amire Jézus elhívott és engedjünk az Ige szavának: „Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek, hogy legeltessétek az Isten egyházát, amelyet tulajdon vérével szerzett.” (ApCsel 20,28)

Ajánlott irodalom:

Kovács Endre: Ti azért így imádkozzatok!, Budapest, Harmat–Örökségünk–Sarutlan Karmelita Nővérek, 2015.

Peterson, Eugene H.: A lelkészi szolgálat három sarokpontja, Budapest, Harmat, 2019.

Piovano, Adalberto: A rejtekben imádkozz Atyádhoz, in: Uő: Alázatban járni Istennel, Bakonybél–Budapest, Szent Mauríciusz Monostor–L’Harmattan, 2019, 151–182.

Szedő Dénes: A miatyánkról, in: Weil, Simone: Ami személyes és ami szent, Budapest, Magyar Máltai Szeretetszolgálat, 2009, 256–267.

Thomas, Gary: Megszentelt utak, Budapest, Harmat, 2017.

Yancey, Philip: Az imádság, Budapest, Harmat, 2018.

„Isten nem nézi az ember személyét...” Gal 2,6
A modern világ és benne a modern ember egyik fő törekvése az önmegvalósítás, az önérvényesítés. Ezt szinte kizárólag a személy és a személyiség köreiben tudja elképzelni a jelenkor világ- és életszemlélete. Az evangélium viszont ennek épp ellenkezőjét tanítja, mégpedig több szinten, egészen a teljes önmegtagadásig: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát...” (Lk 16,24; Mt 10,38; Mk 8,34).
Mi, vagy ki ez a személy, amit „nem néz” az Isten, és amely körül világi életünk zajlik?
Egyházi és lelkészi körökben is közhely, és sokszor életrendező elv a személyes érdekek általi cselekvés, vagy sérelmeknek kiszolgáltatott viszonyulás. E hozzáállás gyökereit tárja fel, valamint spirituális és mentálhigiénés mibenlétét segíti tisztázni a továbbképzés.
A három napos műhelyben dramatikus gyakorlatokkal nézünk rá a személy (proszópon-persona), az istenképűség (imago dei) fogalmaira, és az önmegtagadás spiritualitásban betöltött szerepét járjuk körül.
A továbbképzésre azokat várjuk, akik nyitottak az alábbi témakö rökkel az elmélkedés és a drámajáték eszközeivel való foglalkozásra:
• Mi a személyiség, hogyan működik?
• Miben segíti és miben akadályozza az Istenhez közeledést?
• Mi az istenképűség és a személy kapcsolata?
• A spiritualitás és a lelki egészség lehetőségei
• Az imádság és a kiégés-megelőzés összefüggései.

Ajánlott irodalom:

Bakk-Miklósi Kinga – Hézser Gábor: Pasztorálpszichológia. Rendszerszintű alapok és gyakorlati szempontok segítőknek, Budapest–Kolozsvár, Kálvin Kiadó–Exit Kiadó–Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2023.

Buji Ferenc: Psychologia christiana, in: Ars Naturae 2 (2011/3–4), 257–270.

Vajon miért olyan nehéz elkezdeni a lelkipásztori szolgálatot? A lelkészek lelki egészségével foglalkozó nagyszabású kutatás szerint a szolgálat első 5 éve döntő jelentőségű a későbbiekre nézve.
Mit kezdjünk az ún. „kapunyitási pánikkal”, a lelkészi szolgálatba állást övező hiedelmekkel, külső és belső elvárásokkal? Hogyan küzdjünk meg a generációs különbségekből adódó feszültségekkel, miben segíthet ez a lelki növekedés útján? Mibe kapaszkodhatunk egy gyülekezetváltás alkalmával, vagy nagyobb, a lelkészi hivatásunkat érintő változások idején?
A képzés célja azon lelkipásztor kollégák segítése, akik küzdenek a lelkészi hivatásba való megérkezéssel, a gyülekezeti/intézményi szolgálatban jelen lévő erős szerepkeretekkel, akik a felnőttéválás és a lelkésszé válás krízisét egyszerre élik át.
A továbbképzésre várjuk azokat, akik szolgálatuk első 5 évében vannak, illetve akiknek szolgálati helyzetében alapvető változás zajlik. Az elméleti blokkok mellett sok helyzetgyakorlattal, csoportos feldolgozással, dramatikus megjelenítési lehetőséggel is fogunk dolgozni, a csoportra szabott differenciált módon.
Néhány témakör:
• A kapunyitási helyzet bibliai antropológiai és lélektani reflexiói.
• Saját élethelyzet, érintettség megértése, megoldási alternatívák feltérképezése.
• A narratív identitásfejlődés sajátosságai.
• A református lelkész szerephez kapcsolódó általános szerepelvárások ismerete.
• A generációk eltérő valóságértelmezésének, célkitűzéseinek ismerete.

Ajánlott irodalom:

Koczor Nóra – Mihályi Fruzsina: Kapunyitási pánik, Budapest, Jaffa Kiadó, 2023.

Siba Balázs: Isten és élettörténet. Budapest, Loisir Könyvkiadó, 2010.

Siba Balázs: Pasztorálteológiai megfontolások a lelkészi szolgálatról, in: Confessio 42 2018/3. Online elérhető: https://confessio.reformatus.hu/20244/20241 (utolsó megtekintés: 2025. 01. 27.).

Jelen továbbképző szeminárium keretében az élet végén felmerülő etikai kérdések jogi, teológiai, orvosi és lelkigondozói megközelítéseit vizsgáljuk, valamint e kérdések jelentőségét a lelkészi szolgálat és a gyülekezeti élet számára. Mint köztudott, a közelmúltban a magyar társadalmat élénken foglalkoztatta az asszisztált öngyilkosság, illetve az aktív eutanázia kérdése (pl. Karsai Dániel alkotmányjogász betegsége és „méltó halál” társadalmi követelése kapcsán). Az egyházak is arra kényszerültek, hogy hallassák álláspontjukat a nyilvánosság előtt.
De hogyan érinti mindez a lelkészeket és a gyülekezeti tagokat, milyen adekvát válaszokat lehet adni a református keresztyén etika szempontjából és hogyan kísérjük az érintetteket, valamint hozzátartozóikat?
A képzés az „Etikai kérdések a gyülekezetben” sorozat része. A gyülekezeti szolgálat során olyan etikai kérdések és problémák merülnek fel, amelyek megválaszolása adott esetben kényes kihívások, dilemmák, sürgető döntések elé állítják a lelkészt, a vallástanárt, a gyülekezet iránt elkötelezett egyháztagot, de magát a hívők közösségét is.
Az egyház, mint egyház nem térhet ki az erkölcsi véleményformálás kötelezettsége elől, hiszen e téren a hit gyakorlati konzekvenciáiról, a hívő ember és közösség hitelességéről van szó. Egyébként a reformátori egyházak küldetéséhez hozzá kell, hogy tartozzon az erkölcsi véleményformálás kialakításának kötelezettsége, azzal a céllal, hogy segítse a hitről való számadás megfogalmazását (1Pét 3,15) az egyház és a társadalom nyilvánossága előtt. Erre viszont csak akkor lesz képes az egyén és az egyház, ha a társadalom, vagy a tudomány- és technika világa felől érkező kérdéseket nem hagyja figyelmen kívül, hanem reflektál rá és keresi a hit tartalmának aktuális megfogalmazását, a gyülekezet kommunikatív és felelősséget vállaló közösségében.

Ajánlott irodalom:

Méltósággal távozni. A MEÖT elnökségének és Szociáletikai Bizottságának állásfoglalása az életfenntartó kezelésekről és életvégi döntésekről (2024), https://www.meot.hu/dokumentumok/2024szocet/Meltosaggal-tavozni_nyilatkozat_MEOT_240515.pdf

Fazakas Sándor – Ferencz Árpád (szerk.).: Ideje van az életnek és ideje van a meghalásnak. Életvégi döntések keresztyén etikai megközelítése (SzIK 6), Debrecen, 2014.

Orosz Gábor Viktor: A születés és a halandóság etikája, in: Fazakas S. (szerk.): A protestáns etika kézikönyve, Budapest, 2017, 208–222.

Általános tapasztalatként elmondható, hogy ahol két vagy több ember van jelen, és ezek kapcsolatba is kerülnek egymással, ott előbb utóbb a konfliktus is megjelenik. Konfliktusokkal terheltek a gyülekezeteink, iskoláink és lelkészi munkánk is. „A hagyományos vezetésfelfogás a konfliktusokat a szervezetek negatív jelenségének tekintette, olyan rossz dolognak, amit lehetőleg el kell kerülni”. Valószínűleg ennek gyökerei arra vezethetők vissza, hogy maga a szó etimológiailag, a latin confligere szóból eredeztethető, ami fegyveres összeütközést jelent. S mint minden háború és csata, a kollektív tudattalanunkban negatív előjellel rögzült, így erről a szóról is elsősorban olyan dolgok jutnak eszünkbe, mint verekedés, agresszió, gyűlölet, félelem, harc, csata, tehetetlenség vagy veszély.
A konfliktusok nem feltétlenül negatív jelenségei a közösségeknek, és tekintettel arra, hogy gyakorlatilag megkerülhetetlenek, meg kellene tanulnunk pozitívan tekinteni a konfliktuskezelésre, és úgy nézni az összeütközésekre, mint kihívásra, energiára, szenvedélyre, kreativitásra, összekovácsolódásra adott lehetőségre. A jól kezelt konfliktusok erősítik a személyiséget, kreativitásra ösztönöznek és erősítik a közösséget. És bármilyen hihetetlennek hangzik, de erősíthetik a mi közösségeinket is. Vallásoktató lelkipásztorként és mediátorként munkám során gyakran dolgozok konfliktusokkal. Ezekben a helyzetekben próbálom megteremteni azt a légkört és helyzetet, amiben egy probléma megbeszélhetővé válik. Munkámat, szemléletemet Jézus azon mondata határozza meg, amit arra a kérdésre adott, hogy melyik a nagy parancsolat a törvényben. „Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Mt 22,37–39) Úgy gondolom Jézus azért fogalmazott így, mivel Isten a maga képmására teremtette az embert, és mivel Isten maga Szent Háromság egységében létezik – az embert is egyfajta háromságban teremtette: Istennel, önmagával és társaival való egységben. Ezeket a kapcsolatokat azonban ápolni, gondozni kell. Ha valamelyik kapcsolatunkban baj van, az a másik kettőre is hatással van.
Lelkipásztorként számtalan helyzetben mérettetik meg teológiai tudásunk mellett azon képességünk, ahogy a ránk bízottak között forgolódunk. Sokszor mérik le azon a munkánkat, hogy egy-egy konfliktust hogyan, milyen módon kezeltünk. És bizony, mint a tanítványokkal is megtörtént, sokszor Jézussal egy hajóban utazva is megrémíthet bennünket egy-egy vihar, amiben helyt kell állnunk.
• Mit kezdünk egy-egy stresszhelyzettel?
• Hogyan tudunk Krisztus-képűek maradni egy-egy indulattal teli konfliktusban?
• Hogyan tudunk az intézményeinkben, gyülekezeteinkben kialakult viharokban a „békesség saruját” felöltve jelen lenni és megoldást találni?
• Hogyan tudjuk az együttműködést erősíteni közösségeinkben?
• Hogyan tudunk jól kérdezni és értően figyelni embertársainkra?
• Hogyan tartsuk kézben az érzelmeinket, és fókuszáljunk arra, ami igazán fontos?

Ajánlott irodalom:

Goleman, Daniel: Érzelmi intelligencia, Budapest, Open Books, 2024.

Kohlrieser, George: Túszok a tárgyalóasztalnál. Konfliktuskezelés mesterfokon, Budapest, Háttér Kiadó, 2013.

Siegel, Daniel – Bryson, Tina Payne: A gyermeki elme. Agyfejlődés, konfliktusok, támogató szülői stratégiák, Budapest, Ursus Libris, 2019.

Szabó-Rácz Vera: Konfliktuskezelés és szemléletformálás az osztályteremben, in: Magyar Református Nevelés 19 (2022/4), 25–40.

A Godly Play eltér attól a tanítási modelltől, amelyben a tanár mondja meg a gyerekeknek, hogy mit kell tudniuk és hinniük. A Godly Play segít a gyerekeknek abban, hogy saját maguk fedezzék fel Isten jelenlétét az életükben, elsajátítsák a keresztény és biblikus nyelvhasználatot, és a saját, lelki élményeiken keresztül éljék meg a személyes kapcsolatukat Istennel. A Godly Play összekapcsolja Isten népének történeteit a gyermek saját tapasztalatával. Célja, hogy megmutassa, hogyan lehet nyitottnak lenni a Teremtőre, a Megváltóra és a Szentlélekre mindig, minden helyen.
Sok mindent meg lehet tanulni előadásokból és könyvekből, de a Godly Play-t személyesen, belülről kell megismerni. Ez a tréning ezt a tanulást teszi lehetővé. A résztvevők megtapasztalhatják a történetek erejét, megtanulhatják a történetmondás lényegét. Megismerhetik, hogyan kell létrehozni a teret, és vezetni a foglalkozást. Felfedezhetik a gyermekek lelki világát. Megérthetik a Godly Play alapjait. Felfrissülhetnek és feltöltődhetnek lelkileg és szellemileg.
A képzésen a kölcsönös figyelem imádságos légkörében tanulunk, akkreditált és tapasztalt Godly Play oktatókkal.

Ajánlott irodalom:

Berryman, Jerome W.: Teaching Godly Play: How to Mentor the Spiritual Development of Children, Denver, Abingdon Press, 1995.

Nye, Rebecca: Children’s Spirituality: What it is and Why it Matters, London, Church House Publishing, 2009.

Az adventi időszak és a karácsony ünnepére való készülés különös spirituális tartalommal bír. Az inkarnáció misztériuma – az, hogy Isten igent mond a világra, az ember-létre, az emberi lét testi-lelki valójára – aligha meríthető ki a rutinszerűvé vált „vallási nagyüzem” állandó kellékei és kötelezettségei által, az adventi és karácsonyi időszakban. De a várakozásnak, a jövő jelenvalóságának az észlelése is felülírja az egyházi retorikánkban polgárjogot nyert, keresztyénnek tűnő megfogalmazásokat. Az ünnep előtti elcsendesedés során egyrészt a bibliai igehelyek elemzésével szeretnénk elmélyülni a jelen és jövő összefüggésének, illetve az adventi várakozás üzenetének értelmezésében, másrészt teológiailag kívánjuk újból elmélyíteni a jelenlét, inkarnáció, imádság és hálaadás (eucharisztia) jelentéstartalmát, harmadrészt a hittapasztalat megélésének témához kapcsolódó gyakorlatai által engedjük megtapasztalni a magunk számára az ünnepre való készülés lelki dimenzióit.

Ajánlott irodalom:

Fazakas Sándor: A jótékony megszakítás reményében... Krisztus áldozatára való emlékezés eszkatológiai meghatározottsága és a kiengesztelődés társadalmi realitása, in: Balog Margit – Kókai Nagy Viktor (szerk.): Újszövetség és eszkatológia, Debrecen, 2013, 239–254.

Ledán-Muntean István.: Hogyan olvassuk a Jelenések könyvét?, in: Igazság és Élet 9 (2015/1), 161–171.

Siba Balázs – Szabóné László Lilla – Lányi Gábor (szerk.): Lelki éhség. Protestáns spiritualitás a 21. században, Budapest, 2021.

Az egyre inkább narcisztikussá váló társadalomban megnövekszik az emberi kapcsolatokat veszélyeztető súrlódási felület, ami nem hagyja érintetlenül egyházunkat sem. Közösségeink (gyülekezetek, rétegalkalmak résztvevői, ifjúsági körök, hittancsoportok) konfliktusoknak való kitettsége azonban sajátosan keresztyén vonásaik okán is kiemelt figyelmet érdemel;
• mert ezekhez a közösségekhez nagy nyitottsággal, bizalommal, magas elvárásokkal (ideálok) közelednek az emberek, ami nagyon sérülékennyé teszi őket.
• mert egy ilyen közösségben való sérülés a hit krízisévé is válhat.
• mert a horizontális viszonyokban keletkező konfliktusokat a mélyben hamis istenkép is mozgathatja.
• mert gyülekezeti és egyéb közösségeink kifejezetten alkalmasnak tűnhetnek a gyermekkori deficitekből származó projekciók kiélésére.
• mert a „spirituális bypass”-ok, rövidzárlatos megoldások elmélyítik az egyén és közösség válságát, növelik a feszültséget.
• az erőltetett harmóniatörekvések megfosztanak azoktól a tanulóhelyzetektől, melyekben gyakorlatra tehetnénk szert konfliktusok feloldása terén.
• mert szakmai kérdések emberi problémákká válhatnak, illetve a szakmaiság áldozatává válik a kezeletlen kapcsolati konfliktusoknak.

Tematika:
1. Az agresszió fogalma és jelensége a humán tudományok tükrében
2. Az erőszak megjelenése a biblikumban
3. Az iskola világa, mint az erőszak megnyilvánulásának sajátos tere, az agresszív gyermek
4. Az agressziót mérséklő iskolai légkör, tanulásszervezési formák és nevelői magatartás
5. Krízisek-válaszok, frusztráció tolerancia
6. Segítő kommunikáció az indulatkezelés szolgálatában
7. A mediáció lehetőségei
8. Asszertivitás
9. EMK (Erőszak-Mentes-Kommunikáció), mint erőszak prevenció és konfliktuskezelés
10. A hatékony fegyelmezés kérdései az eszközeink, erőforrásaink és lehetőségeink? Ezekre a kérdésekre keresünk választ Isten segítségével az egy napos szakmai továbbképzésen.

Ajánlott irodalom:

Aronson, Elliot: Columbine után. Az iskolai erőszak szociálpszichológiája, Budapest, Ab Ovo Kiadó, 2009.

Beck, Aaron T: A gyűlölet fogságában, Budapest, Háttér Kiadó, 2001

Berne, Erick: Játszmák nélkül, Budapest, Háttér Kiadó, 2013, 145.

Buda Béla: Empátia. Budapest, Urbis Kiadó, 2006.

Buda Mariann: Az iskolai erőszak megelőzése és kezelése, Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2015.

Nelsen, Jane: Pozitív fegyelmezés, Budapest, Reneszánsz Kiadó, 2013

Rosenberg, Marshall B.: A szavak ablakok, vagy falak. Az erőszakmentes kommunikáció. Budapest, Agykontroll Kft., 2001.

Winkler Márta: Örömre nevelni, Szombathely, Savaria University Press, 2016.

Az egyház létmódjából fakadó speciális konfliktusai:
1. Egyház a világban (társadalmi kontextus)
2. Az egyház „kettős természete”
3. Gyülekezeti közösségek belső feszültségei
4. Hívő emberek a tatamin
5. Intra-pszichés konfliktusok

A gyülekezetekben jelenlevő látens agresszió, vagy a már érzékelhető feszültség lehet egyfajta hiánytünet, ami a biblikus és árnyalt tanítás, és egy emberarcú lelkigondozás deficitjét mutatja. Amennyiben ezzel a kiforratlan látásmóddal és elégtelen eszköztárral lép be az egyház saját intézményeibe, gyülekezeti közösségeibe, úgy az agressziókezelés kultúrájának hiányában szinte mindig beleesik a moralizálás csapdájába, elmulaszt disztingválni, illetve az előző kettő okán kitakarva marad előtte az a nagy lehetőség, amit az agresszív viselkedés, mint információs bázis jelenthetne. Jobb híján nem marad más üzenete igehirdetésében, katechézisében, viszonyulásaiban és a „rejtett tanterv” különös csatornáin; mint az agresszió ellenzése, határozott letiltása. Az érintett hívők oldalán pedig megjelenik az érzelmi leszabályozottság sokféle szövődményt okozó valósága és a védekező/elhárító mechanizmusok különböző válfajai. Elsősorban erre a jelenségre szeretnénk a képzés során ránézni, rendszerben gondolkodva ugyanakkor saját attitűdünket is vizsgálva.

A téma feldolgozása:

• Keresztyén életgyakorlatunk külső nézőpontból
• A témához kapcsolódó bibliai tartalmak kigyűjtése – a Biblia istenképe
• A humán segítő foglalkozások eszköztára (meddig mehetünk el?)
• Esetmegbeszélések, személyes tapasztalatok átadása
• Megküzdött történetek, sikeres megküzdési stratégiák

Az első századok keresztyéneit nem a hitük, sokkal inkább az egymáshoz való viszonyulásuk alapján azonosította a környezetük. „Nézzétek, mennyire szeretik egymást!”- mondták róluk. Tagadhatatlan, hogy a keresztyén közösségekben ma is a legtöbbet hangoztatott bibliai tartalom a szeretet, ugyanakkor számos fájdalmas példa mutatja, mennyire nehéz megvalósítani a szeretet parancsát. Nem annyira egy ellenséges világ, sokkal inkább a közösségekben önálló életet élő elfedett vagy eszkalálódott, de nem kezelt konfliktusok miatt. „Az elhangzó igehirdetésekben sok szó esik az isten- és emberszeretet fontosságáról, a bűnbánat és a megbocsátás hatalmáról, ugyanakkor kevés a meleg, közvetlen emberi kommunikáció, kevés az igazán barátságnak nevezhető kapcsolat, olyan, amely elbír konfliktusokat, vélemény- különbségeket, netalán különböző hitbeli meglátásokat.” Szabó Ildikó megállapítása eszméltető és elgondolkodtató. De így látjátok-e ti is? Van-e faladatunk a téma kapcsán? Mik az eszközeink, erőforrásaink és lehetőségeink? Ezekre a kérdésekre keresünk választ Isten segítségével az egy napos szakmai továbbképzésen.

Ajánlott irodalom:

Aronson, Elliot: Columbine után. Az iskolai erőszak szociálpszichológiája, Budapest, Ab Ovo Kiadó, 2009.
Beck, Aaron T: A gyűlölet fogságában, Budapest, Háttér Kiadó, 2001
Berne, Erick: Játszmák nélkül, Budapest, Háttér Kiadó, 2013, 145.
Buda Béla: Empátia. Budapest, Urbis Kiadó, 2006.
Buda Mariann: Az iskolai erőszak megelőzése és kezelése, Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2015.
Nelsen, Jane: Pozitív fegyelmezés, Budapest, Reneszánsz Kiadó, 2013
Rosenberg, Marshall B.: A szavak ablakok, vagy falak. Az erőszakmentes kommunikáció. Budapest, Agykontroll Kft., 2001.
Winkler Márta: Örömre nevelni, Szombathely, Savaria University Press, 2016.

A Tiszántúli Református Egyházkerület egy új kiadványsorozatot indított útjára, amelynek célja, hogy a református egyházhoz és gyülekezethez való tartozást több oldalról járja körül, s ezt mindenekelőtt a gyülekezeten belüli tanítással segítse elő, illetve erősítse meg.
A füzetek tematikáját követve a lelkésztovábbképzésben is szeretnénk megjeleníteni azokat a fontos témákat, amelyek egyaránt adhatnak impulzusokat a lelkipásztor, s egyaránt a gyülekezeti tag, presbiter vagy más szolgálattevő számára.
Az első kihelyezett képzés az istentisztelet liturgiáját állítja a középpontba, a következő résztémákat megszólaltatva:
1. Mit jelent a lelkipásztor részéről az istentisztelet: lehetőség, feladat, kihívás vagy ünnep?
2. Az előkészület teológiai implikációi: szent idő és szent tér
3. Az istentisztelet mint interakció: egyszemélyes szereplés helyett a közösség ünnepe
4. Az istentisztelet elemei
A képzés egyben segítséget kíván nyújtani a lelkészeknek abban is, hogy milyen módszertannal lehet ez ismereteket különböző formákban (tematikus bibliaóra, igehirdetés sorozat, stb.) a gyülekezetnek továbbadni.

Ajánlott irodalom:

Hafenscher Károly: Liturgika, Budapest, Luther Kiadó–Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszék, 2010.

Kovács Krisztián: A református istentisztelet és a gyülekezet (Egyházkerületi Tanulmányi Füzetek 1), Debrecen, Tiszántúli Református Egyházkerület, 2024.