A jelentkezési lapokat közvetlenül a Megbékélés Házába kérjük küldeni!

Tavaly volt 90 esztendeje, hogy Sárospatakon az ORLE konferencián elhangzott Révész Imre teológiai tanár előadása, Presbiteri rendszerű-e a magyar református egyház? címmel. Ez az 1935-ös előadás olyan kérdéseket érint, hogy miért van szükség presbitériumra, mennyire sajátos egyházunk alkotmánya, mi a különbség a Krisztus-uralom és a népuralom, a paritás elve és a „szolgálatban való versengés” között, működik-e az egyházfegyelem, igazságos-e a gyülekezeti tagság, mit tartalmazzon a presbiteri és a magasabb szintű tisztségek feltételeinek előírása, milyen kísértésekkel járhat a fokozatos egyházi testületek vezető tisztségeinek betöltése, mi a szerepe a zsinatnak, vagy lehetséges-e rendszeres és ellenőrizhető diakónia, evangelizáció és missziós munka az egyesületektől függetlenül, a presbitériumok szolgálata által?
A tíz tételre osztott szöveg alapján előterjesztett határozati javaslatokat a közgyűlés egyhangúlag elfogadta, noha a szavazást bizonyos indulatok és viták előzték meg. Ettől kezdve a kérdésfelvetések jogosságát és időszerűségét aligha lehet kétségbe vonni. De vajon 30 évvel később – 1965-ben – hogyan gondolkodott ezekről a felvetésekről Révész Imre, mint nyugdíjas egyetemi tanár? Tudniillik egy „asztal­ fióknak” írt kézirata arra enged következtetni, hogy itt időszerű/állandó kérdésekről van szó. A Magyarországi Református Egyház holnapját meghatározó kihívások, félreértések, feladatok és kapaszkodók nevesítése nem állt távol az egykori tudós püspöktől.
A két látásmód 90 és 60 év távlatából nézve hasznos eredményeket kínálhat, ha összehasonlítjuk és elemezzük őket. S ha 2026-ból tekintünk vissza rájuk? Egyházszervezeti és tisztségértelmezési témakörökben mely további kérdések merülhetnek fel? És milyen válaszokat találunk ezekre, amelyek egyházunk jövőjét döntő módon befolyásolhatják, vagy jótékony épüléshez segíthetik?
Kurzusunk célja feltárni és bemutatni egy ismert és egy eddig még nem publikált dokumentumon keresztül egyházunk szervezeti felépítésének és a reformátori tisztségértelmezésnek a sajátosságát.

Ajánlott irodalom:

Fazakas Sándor: A reformatio vitae jegyében. Tanulmányok a reformátori teológiatörténet, egyháztan és politikai etika tárgykörében, Bolyai Társaság–Kolozsvár, Egyetemi Műhely Kiadó–Ráció Kiadó, 2020.

Makkai Sándor: Egyházi hivatal – Hivatalos egyház, in: Németh Pál (szerk.): Magyar református önismereti olvasókönyv. Válogatás a XX. század első felének református teológiai irodalmából, Budapest, Kálvin Kiadó, 1997, 278–289.
Makkai Sándor: Az egyház kormányzó tevékenysége, in: Németh: i. m., 289–291.
Révész Imre: Presbiteri rendszerű-e a magyar református egyház?, in: Theologiai Szemle 11 (1935), 133–141.
Révész Imre: Zsinat és hitvallás, in: Németh: i. m., 13–16.

Ember, gép és Isten dicsősége – mesterséges intelligencia kérdései a hittanoktatásban című, 8×60 perces online továbbképzés olyan református lelkipásztoroknak, hittanoktatóknak szól, akik nap mint nap szembesülnek a diákok MI-vel kapcsolatos kérdéseivel, mint például: „Csalás-e, ha a ChatGPT segít a háziban?”, „Pótolhatja-e egy chatbot a lelkigondozást?”, „Mi különböztet meg egy embert egy nagyon okos géptől?”
A képzés egyrészt ezekre a konkrét, korosztályonként eltérő kérdésekre ad teológiailag megalapozott, pedagógiailag használható és etikailag átgondolt válaszokat. Egzisztenciális-teológiai, erkölcsi felelősség, jövő és hivatás, valamint kapcsolatok és közösség területeire koncentrálunk a kérdések és válaszok keresésében. Emellett további gyakorlati szempontokat figyelembe véve olyan AI eszközök bemutatása is sorra kerül, amely akár a hittanórai készüléshez, akár az órákba való beépítésre, diákokkal való közös használatra alkalmasak lehetnek.
A képzés harmadik fókusza a diákok kritika gondolkodásának fejlesztése az AI használata során.

Ajánlott irodalom:

Ballagi Áron: A mesterséges intelligencia kérdései a keresztyénséghez. Online elérhető: https://reformatus.hu/egyhazunk/hirek/amesterseges-intelligencia-kerdesei-a-keresztyenseghez-chatgpt-ballagi-aron-gyor/ (utolsó letöltés: 2026. 01. 21.).
Cemper, Christoph: Egy diák útmutatója a mesterséges intelligencia etikus használatához az iskolai munkában. Online elérhető: https:// www.aiprm.com/hu/oktatas/a-tanulok-utmutato-az-ai-etikus-iskolai-hasznalathoz/ (utolsó letöltés: 2026. 01. 21.).
Dringó-Horváth Ida et. al.: Az oktatásinformatika módszertana a felsőoktatásban – PedagógiAI kiegészítés, Károli Gáspár Református Egyetem IKT Kutatóközpontja–L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2025. Online is elérhető: https://ikt.kre.hu/omf/ (utolsó letöltés: 2026. 01. 21.).
European Commission: Ethical guidelines on the use of artificial intelligence (AI) and data in teaching and learning for Educators. Online elérhető: https://teachertaskforce.org/sites/default/files/2023-03/2022_EC_ethical%20guidelines%20on%20the%20use%20of%20artificial%20intelligence_EN.pdf (utolsó letöltés: 2026. 01. 21.).
MTA Közoktatási Elnöki Bizottság: Mesterséges intelligencia az oktatásban: lehetőségek, kérdések, megoldások. Online elérhető: https://mta.hu/kozoktatasi-elnoki-bizottsag/mesterseges-intelligencia-az-oktatasban-lehetosegek-kerdesek-megoldasok-113282 (utolsó letöltés: 2026. 01. 21.).
Szontagh Pál: Kell-e félni a mesterséges intelligenciától az oktatásban?, in: Reformátusok Lapja 68 (2024/21). Online is elérhető: https://reformatus.hu/oktatas/hirek/kell-e-felni-a-mesterseges-intelligenciatol-szontagh_pal/ (utolsó letöltés: 2026. 01. 21.).
Verebics János: A mesterséges intelligencia előnyei és kockázatai az oktatásban (tájékoztató előadás összefoglalója) ELTE Gazdaságtudományi Kar, 2025. Online elérhető: https://gtk.elte.hu/a-mesterseges-intelligencia-elonyei-es-kockazatai-az-okta-
tasban (utolsó letöltés: 2026. 01. 21.).

Hányszor kell megbocsájtani? – foglalkoztatta a kérdés Simon Pétert. Jézus meg arra irányítja a figyelmét, hogy hányszor lehet.
Példázattal mélyítette ennek fontosságát és súlyosságát, a legfontosabb imába, a Miatyánkba is beépíti, hogy napi aktualitás legyen a téma. Miért volt fontos ez Jézusnak, hogy még hetven(szer)hétszer is készek legyenek az ő követői a megbocsájtásra?
Nem megnehezítette – bár olykor úgy tűnhet – a tanítványságot, hanem olyan lehetőséget tárt fel, ami a belső és külső szabadságot és megbékélést hozza, ami megteremti a feltételét az Istennel, embertársunkkal és esetenként önmagunkkal való jó kapcsolatban lételnek.
Továbbá Jézus tanításain keresztül szembesülünk azzal is, hogy a megbocsájtás előfeltétele az Isten-tiszteletének is.
Szolgálóként tisztában lenni a megbocsájtás fokozataival, a megbocsájtás folyamatának a teológiai, az intrapszichés, intraperszonális és az interperszonális történéseivel, nagymértékben hozzájárul a szolgálat jobb végzéséhez és személyiségünk karbantartásához.

A képzés három egységből áll:

• a téma alapos körüljárása teológiai szempontból, pszichológiai kitekintéssel;
• a megbocsájtás személyes vonatkozásai, a közösségi aspektusai és a társadalomra gyakorolt hatása;
• a téma gyakorlati feldolgozása bibliaórákra és/vagy prédikáció sorozat megtartására.

Interaktív, gyakorlatias, személyes érintettségeket is kellő empátiával feltáró, holisztikus szemlélet mentén gondolkodó csoportmunkára
várjuk az érdeklődőket.

Ajánlott irodalom:

Eger, Edith Eva: A döntés, Budapest, Open Books, 2017. 
Horváth-Szabó Katalin: Megbocsájtás és kiengesztelődés az emberi kapcsolatokban, in: uő: Vallás és emberi magatartás, Budapest, Párbeszéd (Dialógus) Alapítvány– Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet, 2012.
McCullough, Michael – Sandage, Steven – Worthington, Everett: Megbocsátás. Hogyan tegyük múlt időbe a múltunkat?, Budapest, Harmat Kiadó, 2016.
Tutu, Desmond – Tutu, Mpho: A megbocsájtás könyve. Négyállomásos ösvény önmagunk és a világ meggyógyításához, Budapest, Cas­ parus Kiadó, 2014.
Tück, Jan-Heiner: Megbocsátani a megbocsáthatatlant? Teológiai tanulmányok, Pannonhalmi Főapátság Bencés Kiadó, 2025.
Volf, Miroslav: Emlékeink gyógyulása. Hogyan emlékezhetünk helyesen elszenvedett sérelmeinkre?, Budapest, Harmat Kiadó, 2016.

Az előadássorozat célja az, hogy ráébressze a továbbképzésen résztvevőket arra, hogy a bibliai textusok – esetünkben a mátéi és lukácsi példázatok – exegézise nem öncélú, és főleg nem elhanyagolható és megúszható tevékenység, hanem olyan izgalmas műhelymunka, mely kifejezetten az igehirdetésre néz. Rámutatunk arra, hogy a textussal való beható megismerkedés, az „írások kutatása”, az igényes kommentárirodalom használata nem csupán a megértést szolgálja, hanem inspirálja is az igehirdetőt.
A továbbképzésen három mátéi és három lukácsi példázattal fogunk behatóan megismerkedni.

Máté evangéliumából:

• • a „Szőlőmunkások” (Mt 20,1–16),
  • a „Tíz szűz” (Mt 25,1–13),
  • az „Utolsó ítélet” (Mt 25, 31–46) példázatával foglalkozunk.

Lukács evangéliumából:

• • az „Irgalmas samaritánus” (Lk 10, 25–37)
  • a „Tékozló fiú” (Lk 15,11–32),
  • a „Gazdag és Lázár” (Lk 16, 19–31) példázatát vizsgáljuk.

A példázatok értelmezését megelőzi egy-egy általános bevezető Máté, illetve Lukács evangéliumához, melyekben az illető evangélium sajátos teológiai látásával, koncepciójával ismerkedünk meg, valamint rövid eligazítást nyújtunk a példázat mint műfaj kérdéseiben.
A példázatok magyarázatánál és értelmezésénél különösen is figyelni fogunk a kérügmatikus interpretációra, az igeszakaszok magyarázatát, lehetséges értelmezéseit követően prédikációvázlatokat fogalmazunk meg.

Ajánlott irodalom:

Morris, Leon: Az Újszövetség teológiája, Budapest, KIA, 2001. Schnelle, Udo: Theology of The New Testament, Grand Rapids, Baker Publ., 2009.
Stuhlmacher, Peter: Az Újszövetségi bibliai teológiája, 2. kötet, Budapest, Kálvin Kiadó, 2024.
Bovon, Francois: Luke I–III, Minneapolis, Fortress Press, 2002, 2012, 2013.
Davies, William D. – Allison, Dale C.: Matthew, Edinburgh, T&T Clark, 1988–1997.
Fitzmyer, Joseph A.: The Gospel According to Luke I–II, AB 28A-28B, New York, Doubleday Company, 1981–1985.
Luz, Ulrich: Matthew I–III: A Commentary (ford. James E. Crouch), Minneapolis, Fortress Press, 2001, 2005, 2007.
Spinetoli, Ortensio da: Lukács – a szegények evangéliuma, Szeged, JATE Press, 1998.
Spinetoli, Ortensio da: Máté. Az egyház evangéliuma, Szeged, Agapé, 1998.
Long, Thomas: Proclaiming the Parables, Westminster, John Knox Press, 2024.
Plesu, Andrei: Jézus példázatai. Az elmesélt igazság (ford. Visky S. Béla), Kolozsvár, Koinónia, 2019.

A kurzus a mesterséges intelligencia és a lelkipásztori gyakorlat érintkezési pontjait mutatja be gyakorlatorientált módon. A digitalizáció hatására megváltoztak azok a társadalmi és kulturális keretfeltételek, amelyek meghatározzák az egyház mai életét, szolgálatát, kommunikációjának, társadalmi jelenlétének és a teológiai tudományművelésnek a feltételeit.
E változások teológiai reflexiókra várnak.
A képzés során áttekintjük a mesterséges intelligencia (MI) teológiai, etikai és gyakorlati kérdéseit, különös tekintettel az igehirdetésre, lelkigondozásra, katechézisre, gyülekezeti kommunikációra és adminisztrációra.
A hangsúly azon van, hogy a lelkészek miként használhatják eszközként a technológiát, és hol húzódnak annak határai.
A továbbképzés módszertana: előadás, esettanulmány, közös elemzés, gyakorlati műhelymunka (MI‐eszközök kipróbálása), kérdés‐felelet. A képzés az „Etikai kérdések a gyülekezetben” sorozat része.
A gyülekezeti szolgálat során olyan etikai kérdések és problémák merülnek fel, amelyek megválaszolása adott esetben kényes kihívások, dilemmák, sürgető döntések elé állítják a lelkészt, a vallástanárt, a gyülekezet iránt elkötelezett egyháztagot, de magát a hívők közösségét is.
Az egyház, mint egyház nem térhet ki az erkölcsi véleményformálás kötelezettsége elől, hiszen e téren a hit gyakorlati konzekvenciáiról, a hívő ember és közösség hitelességéről van szó. Egyébként a reformátori egyházak küldetéséhez hozzá kell, hogy tartozzon az erkölcsivéleményformálás kialakításának kötelezettsége, azzal a céllal, hogy segítse a hitről való számadás megfogalmazását (1Pét 3,15) az egyház és a társadalom nyilvánossága előtt. Erre viszont csak akkor lesz képes az egyén és az egyház, ha a társadalom, vagy a tudomány- és technika világa felől érkező kérdéseket nem hagyja figyelmen kívül, hanem reflektál rá és keresi a hit tartalmának aktuális megfogalmazását, a gyülekezet kommunikatív és felelősséget vállaló közösségében.

Ajánlott irodalom:

Fazakas Sándor (szerk.): A digitális világ etikai aspektusai (Szociál­etikai Intézet Kiadványai; SzIK 11), Debrecen, Debreceni Református Hittudományi Egyetem Szociáletikai Intézet, 2024, ISSN 1785-6027; ISBN 978-615-5853-73-9; 209 o.
Furkó Péter – Bölcskei Andrea – Csőke Zoltán (szerk.:) Mesterséges intelligencia a kutatásban és az oktatásban. Budapest, Károli Gáspár Református Egyetem, L’Harmattan Kiadó, 2025, 294 p. ISBN: 9789636464479
Útmutató az MI alapú rendszerek használatáról. https://portal.kre.hu/ images/doc/ikt/MI_utmutato_20240628.pdf AI Kézikönyv. https://marcom-ai-guide.hu/

„Egyszer József álmot látott, és elmondta testvéreinek. Emiatt még jobban meggyűlölték.”
(1Móz 37,5)
A továbbképzés az álmok jelentőségét és helyét vizsgálja a keresztyénségben, jelenkori kultúránkban és személyes életünkben.
Isten az álmot különböző formában használja a kinyilatkoztatás eszközeként. Így lesz az álom

• egyszerű jóslat, a jövőnek képekben történő meghirdetése (1Móz 37,5kk; 40,41; Bír 7,13; Dán 2,1kk; 4,1kk),
• valamilyen titoknak a megfejtése (1Sám 28,6.15; Jób 4,12kk),
• Istentől jövő intés, figyelmeztetés (Jób 7,14),
• isteni parancsadás (1Móz 20,6; 31,11.24).

Az ószövetség embere meglehetősen nagy jelentőséget tulajdonított az álmoknak. És nincs ez másképp az újszövetségben sem, a gyermek-Jézus élettörténetében, valamint a szenvedéstörténetben említésre kerül néhány eset, amikor Isten álomban közölte akaratát (Mt 1,20.24; 2,12.13; 27,19), és arról is olvasunk, hogyan inti és vigasztalja Krisztus Pál apostolt álom által (ApCsel 16,9; 18,9; 23,11; 27,23). Mindezek ellenére, jelen korunkban az álom területe meglehetősen mostohán kezelt terület, a figyelem perifériájára szorult, holott a fentiek mellett mindannyian rendszeresen tapasztalhatjuk az álom tudatállapotát.
A továbbképzés célja a lelkészi-teológusi létszemlélet tágítása, a világban tapasztalható, de a pszichológia és orvostudomány területén is megjelenő, álmok felé forduló egyre nagyobb érdeklődés integrálása e szemléletbe, különös tekintettel a személyes Isten felé közeledésre, és az önismeretre.
Azokat várjuk, akik nyitottak az álom témakörével mélyebben foglalkozni, saját fontosabb álmaik megértésében szeretnének néhány lépést tenni.

Főbb témakörök:

• Mi az álom?
• Az álmok működése és jelentősége a Bibliában
• Az emberi tudatállapotok sajátosságai (ébrenlét, álom, mélyalvás)
• Az álom szerepe életünkben, a spirituális és a mentálhigiéné területein
• Álmaink megértése, saját álmok elemzése

Ajánlott irodalom:

Bagdy Emőke: Álmok, szimbólumok, terápiák, Budapest, Kulcslyuk Kiadó, 2013.
Bodrog Miklós: Álmaink barlangvilága, Budapest, Kairosz Kiadó, 1995.
Franz, Marie-Louise von: Az álmok útján. Marie-Louise von Franz beszélgetései Fraser Boával az álomértelmezésről, Budapest, Ursus Libris, 2006.
Jung, Carl Gustav: Emlékek, álmok, gondolatok, Budapest, Európa Kiadó, 2006.
Kast, Verena: Álmok, Budapest, Európa Kiadó, 2010.

2026-ot egyházunk az imádság évének hirdette meg, amelyhez számos projekt, kiadvány és kezdeményezés kötődik, s ehhez a program­ évhez szeretne csatlakozni ez a továbbképzés is.
A tematikus éven túl azonban egy lényeges szempont is szerepet játszik a kurzus meghirdetésében, nevezetesen az, hogy mit is jelent a lelkipásztor életében az imádság, s hogy ez milyen közvetlen kapcsolatban áll a lelkészi szolgálatával?
A képzés – többek között – az alábbi kérdésekre keresi a választ:
• Hogyan hat a lelkész imaélete a gyülekezeti és istentiszteletiszolgálatára?
• Vannak-e standard teológiai kritériumok a belső szoba csendjé-ben elmondott imádságnak?
• Milyen jelentősége van a csendnek és az egyházi énekeinknek az imádságra nézve?
Nyilvánvalóan az imádság teológiai, kegyességi (spirituális), liturgiai feldolgozása hatalmas téma, azonban a továbbképzés igyekszik átfogó elméleti (bibliai és rendszeres teológiai) és gyakorlati szempontokat adni ahhoz, hogy a lelkipásztor magánemberként és a szolgálatra készülve miként tekintsen az imádságra, s felismerje, megerősítse önmaga és szolgálata számára az abban rejlő lehetőségeket, valamint alternatív alkalmak (reggeli és esti áhítatok) segítenek megismerni és elmélyíteni az új formákat.
Utóbbira azért is van szükség, mert az imádság és imádkozás kapcsán ma a református kegyességgyakorláson belül is egyre többet lehet találkozni alternatívákkal, amelyek közül a továbbképzés során néhány úgy kerül bemutatásra és kipróbálásra, hogy egyben gyülekezetpedagógiai szempontokat is kapjanak a résztvevők, tekintettel a gyülekezetnek való továbbadás szándékára.

Ajánlott irodalom:

Bolyki János: Az imádkozó Kálvin, in: Galsi Árpád (szerk.): Evangéliumi kálvinizmus, Budapest, Kálvin Kiadó, 2009, 227–258.
Fazakas Sándor: Luther és Kálvin kegyessége, in: Siba Balázs – Szabóné László Lilla – Lányi Gábor (szerk.): Lelki éhség. Protestáns spiritualitás a 21. században, Budapest, Kálvin Kiadó, 2021, 79–110.
Luther Márton: Így imádkozzál! (1535), in: Csepregi Zoltán et al.
(szerk.): Luther válogatott művei 5. (Bibliafordítás, vigasztalás, imádság), Budapest, Luther Kiadó, 2011, 655–675.
Siba Balázs: Hétfőtől szombatig. Lelki rítusok és spiritualitás a mindennapokban, Budapest, Kálvin Kiadó, 2023.
Szabó Lajos (szerk.): Szavak és hallgatások az imádságban, Budapest, Luther Kiadó, 2018.

Előadók: A Debreceni Református Hittudományi Egyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, az Evangélikus Hittudományi Egyetem, a Debreceni Egyetem, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola, valamint a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola biblikus és rendszeres teológiai tanárai

A képzés keretében az érdeklődők a Both Antal Teológiai és Kulturális Alapítvány által szervezett „Böjt és mértékletesség a Szentírásban és a keresztyén hagyományban” című kétnapos ökumenikus konferencián vehetnek részt.
A böjtölés számos vallásban a hétköznapi kegyesség szerves része. Így volt ez a zsidóságban már az ószövetségi korban is, majd a gyakorlatot a zsidóságból kinőtt keresztyénség is szinte magától értetődően vette át.
A böjt a falánkság és az önszeretet kísértésével vívott küzdelem, valamint a bűnbánat szimbolikus tere és ideje, melynek keretében a hívő nemet mond a testi emberre, abban a reményben, hogy az önmegtartóztatás által megerősödik benne a lelki ember. Ám miközben Mózes és Jézus maga is böjtölt, a képmutató és kiüresedett böjtöt mind az Ószövetség prófétái, mind Jézus és az apostoli tanítás is elítéli. Ez a kettős megítélés a keresztyén egyház gyakorlatát is jellemzi, és a reformáció egyházaiban a szokás mint az önmegváltás és az érdemszerző jó cselekedet kísértését hivatalos elvetéséhez vezetett.
A konferencia célja az, hogy a böjtölés bibliai alapjait megvizsgálja, kitekintéssel a judaizmus világára, áttekintse annak a teológiatörténeti fejlődését, majd tisztázza, hogyan vélekedik erről a tanításról a mai református, evangélikus és római katolikus teológia, különösen is Közös Nyilatkozat a megigazulás tanításáról című ökumenikus nyilatkozat (1999) fényében.
A tizenöt előadás egyenként 25 perc, ezeket kisebb csokrokban rövid megbeszélés követi. Az előadásokat a Kárpát-medence református, római katolikus és evangélikus lelkész­képző intézményeinek oktatói, szakterületük elismert képviselői tartják, fórumát és egyben biztató példáját is kínálva a felekezetek között folyó érdemi teológiai párbeszédnek.
A regisztrációs díj tartalmazza a csütörtök esti fogadás és a pénteki ebéd, valamint a Maróthi Kollé­gi­um­ban lefoglalható szállás költségeit is. A szállás iránti igényt, valamint a fogadás és az ebéd kapcsán a részvétel szándékát a regisztráció során előzetesen kell jelezni.

Ajánlott irodalom:

Beinert, Wolfgang.: A katolikus dogmatika lexikona, Budapest, Vigília Kiadó, 2004.
Sebestyén Jenő: Református dogmatika, Budapest, Iránytű Kiadó, 1940.
Szabó Csaba: Böjt, böjtöl, in: Bartha Tibor (szerk.): Keresztyén Bibliai Lexikon, 1. kötet, Budapest, Kálvin Kiadó, 212–214.
Közös nyilatkozat a megigazulás tanításáról. Római Katolikus Egyház – Lutheránus Világszövetség (lásd ebben különösen is: (37–39. bekezdések), in: Az evangélikus – római katolikus Közös Nyilatkozat a megigazulás tanításáról és ünnepélyes aláírásának dokumentumai, Budapest, Evangélikus Sajtóosztály–Szent István Társulat, 2000, 7–29. Online elérhető: https://wesley.hu/wp-content/uploads/2018/06/kozos_nyilatkozat_a_megigazulas_tanitasarol_1999.pdf (utolsó letöltés: 2026. 01. 21.). Továbbá az Evangelisches Lexikon für Theologie und Gemeinde, valamint az Evangelisches Kirchenlexikon vonatkozó szócikkei.

Ezen a továbbképzési alkalmon a „Godly Play történetmondó és házigazda” alapképzésen szerzett ismereteket és készségeket mélyítjük el és fejlesztjük tovább. A résztvevők megismerhetnek három új történetet a Godly Play történeteinek három alapműfajából:

• a liturgiai történetekből,
• a példázatokból és a
• „szent történetekből”.

A résztvevők történetmondó gyakorlatában felmerülő módszertani és tartalmi kérdéseket átbeszéljük, a kihívásokra közösen keressük a válaszokat. A Godly Play alkalmak tartásához szükséges alapvető szemléleti meghatározottságot, az Isten-ember kapcsolatról alkotott képünket is újra megvizsgáljuk.
A képzésre csak azokat várjuk, akik az alapozó képzést elvégezték.

Ajánlott irodalom:

Győri Kolos: Hogyan szól hozzám Isten egy bibliai történeten keresztül?
Online elérhető: https://www.igeidok.hu/globusz/misszio/hogyan-szol-hozzam-isten-egy-bibliai-torteneten-keresztul (utolsó letöltés: 2026. 01. 21.).
Kodácsy-Simon Eszter: A gyerekek spiritualitása mint a hittanoktatás módszere a Godly Play szemlélete alapján, in: Magyar Református Nevelés 24 (2023/1), 20–32.

Általános tapasztalatként elmondható, hogy ahol két vagy több ember van jelen, és ezek kapcsolatba is kerülnek egymással, ott előbb utóbb a konfliktus is megjelenik. Konfliktusokkal terheltek a gyülekezeteink, iskoláink és lelkészi munkánk is. „A hagyományos vezetésfelfogás a konfliktusokat a szervezetek negatív jelenségének tekintette, olyan rossz dolognak, amit lehetőleg el kell kerülni”. Valószínűleg ennek gyökerei arra vezethetők vissza, hogy maga a szó etimológiailag, a latin confligere szóból eredeztethető, ami fegyveres összeütközést jelent.
S mint minden háború és csata, a kollektív tudattalanunkban negatív előjellel rögzült, így erről a szóról is elsősorban olyan dolgok jutnak eszünkbe, mint verekedés, agresszió, gyűlölet, félelem, harc, csata, tehetetlenség vagy veszély.
A konfliktusok nem feltétlenül negatív jelenségei a közösségeknek, és tekintettel arra, hogy gyakorlatilag megkerülhetetlenek, meg kellene tanulnunk pozitívan tekinteni a konfliktuskezelésre, és úgy nézni az összeütközésekre, mint kihívásra, energiára, szenvedélyre, kreativitásra, összekovácsolódásra adott lehetőségre. A jól kezelt konfliktusok erősítik a személyiséget, kreativitásra ösztönöznek és erősítik a közösséget. És bármilyen hihetetlennek hangzik, de erősíthetik a mi közösségeinket is.
Vallásoktató lelkipásztorként és mediátorként munkám során gyakran dolgozok konfliktusokkal. Ezekben a helyzetekben próbálom megteremteni azt a légkört és helyzetet, amiben egy probléma
megbeszélhetővé válik. Munkámat, szemléletemet Jézus azon mondata határozza meg, amit arra a kérdésre adott, hogy melyik a nagy parancsolat a törvényben. „Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Mt 22,37–39) Úgy gondolom Jézus azért fogalmazott így, mivel Isten a maga képmására teremtette az embert, és mivel Isten maga Szent Háromság egységében létezik – az embert is egyfajta háromságban teremtette: Istennel, önmagával és társaival való egységben. Ezeket a kapcsolatokat azonban ápolni, gondozni kell. Ha valamelyik kapcsolatunkban baj van, az a másik kettőre is hatással van.
Lelkipásztorként számtalan helyzetben mérettetik meg teológiai tudásunk mellett azon képességünk, ahogy a ránk bízottak között forgolódunk. Sokszor mérik le azon a munkánkat, hogy egy-egy konfliktust hogyan, milyen módon kezeltünk. És bizony, mint a tanítványokkal is megtörtént, sokszor Jézussal egy hajóban utazva is megrémíthet bennünket egy-egy vihar, amiben helyt kell állnunk.

• Mit kezdünk egy-egy stresszhelyzettel?
• Hogyan tudunk Krisztus-képűek maradni egy-egy indulattal teli konfliktusban?
• Hogyan tudunk az intézményeinkben, gyülekezeteinkben kialakult viharokban a „békesség saruját” felöltve jelen lenni és megoldást találni?
• Hogyan tudjuk az együttműködést erősíteni közösségeinkben?
• Hogyan tudunk jól kérdezni és értően figyelni embertársainkra?
• Hogyan tartsuk kézben az érzelmeinket, és fókuszáljunk arra, ami igazán fontos?

Ajánlott irodalom:

Goleman, Daniel: Érzelmi intelligencia, Budapest, Open Books, 2024.
Kohlrieser, George: Túszok a tárgyalóasztalnál. Konfliktuskezelés mesterfokon, Budapest, Háttér Kiadó, 2013.
Siegel, Daniel – Bryson, Tina Payne: A gyermeki elme. Agyfejlődés, konfliktusok, támogató szülői stratégiák, Budapest, Ursus Libris, 2019.
Szabó-Rácz Vera: Konfliktuskezelés és szemléletformálás az osztály­ teremben, in: Magyar Református Nevelés 19 (2022/4), 25–40.

Az utóbbi évtizedekben egyre sokrétűbbé vált a lelkészi szolgálat karaktere. Nemcsak a szolgálati területek, de a módszer terén is számos különféle ajánlat és választási lehetőség differenciálja lelkészi attitűdünk jellegét.
Érdemes tisztázni, hogy milyen gyülekezetépítési irányzatok tükröződnek lelkészi szolgálatunk gyakorlatában. Mindenki számára van egy hangsúlyos csomag, amit fontosnak tart, amit igyekszik előtérbe helyezni. Ami tudatosan, vagy öntudatlanul is egyfajta célként lebeg a végzett fáradozások kifutásaként. De mit jelent a 21. századi lelkészi szolgálatban az, amiről Pál azt mondja, hogy „úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe vág” (1Kor 9,26)? Mennyire érezzük szolgálatunk eredményességét? Mennyire mérhető ez egyáltalán, és ha igen, mi az, amivel nem csak magunkat áltatjuk? Hogyan értelmezhető a lelkészi szolgálat és az egyházi élet hatékonysága? Milyen teológiai és missziológiai szempontok szerint tájékozódjunk?
A nyugati kultúrában kipróbált innovatív módszerekkel, inspiráló ötletekkel találkozva jogosan merül fel bennünk a kérdés, hogy mi az, ami még/már belefér református identitásunk és történelmi hagyományaink mozgásterébe. Miben és mennyire merjünk újítani, és miben kell jellegzetes értékeinket, hagyományainkat őrizni?
Az ilyen és hasonló kérdések tisztázásához segíthet, ha közösen áttekintjük azokat a fontosabb gyülekezetépítési irányzatokat, ill. „módszertani csomagokat”, amelyek az utóbbi évtizedekben többségében külföldi (angolszász vagy német) gyakorlatok importjaként színesítették lelkészi szolgálatunk eszköztárát. Teológiai hátterük, missziológiai alapjaik feltárása és rendszerezett áttekintésük segíthet abban, hogy sikerüljön jobban megérteni azt a sajátos utat, amelynek mentén magyar református egyházunk identitását megőrizve töltheti be küldetését a 21. századi társadalomban. A közös gondolkodás, tapasztalataink reflektív megosztása segíthet megtalálni vagy megerősíteni azt a szolgálati profilt, amellyel elhívatásunk szerint Urunk személyesen bíz meg bennünket. Missziói munkaterv készítés szempontjainak közös átgondolása segíthet eddigi gyakorlatunk tudatosításában, szolgálatunk módszertani vetületének koncepcionális tisztázásában. Azért, hogy a papírmunka ne csak adminisztratív teher, hanem a tudatos elemzés, tervezés, a kontrollált megvalósítás építő eszközévé és a Lélek munkája felől táplált reménység megerősítője legyen.

Tematikus modulok:

• Gyülekezetépítési modellek gyakorlati elemei
• Magyar református gyülekezetépítési brand-formálás?
• Komplex gyülekezetépítési koncepciók összeállításnak misszióiekkléziológiai szempontjai
• Missziói munkaterv készítési workshop

Ajánlott irodalom:

Boross Géza: Biblia és gyülekezetépítés, Budapest, [Budapesti Református Teológiai Akadémia], 1992, 21–37.
Douglass, Klaus: Isten szeretetének ünnepe: az istentisztelet mai formáiról, Budapest, Kálvin Kiadó–Luther Kiadó, 2005.
Keller, Timothy J.: Gyülekezet a központban: evangéliumi szolgálat a városban, Budapest, Harmat Kiadó–Kálvin Kiadó–Luther Kiadó, 2019.
Paas, Stefan: Az utolsó idők munkásai: az újonnan érkezők beavatása a keresztyén hitbe és a keresztyén gyülekezetbe, Kolozsvár, Exit Kiadó, 2018.

Az adventi időszak és a karácsony ünnepére való készülés különös spirituális tartalommal bír. Az inkarnáció misztériumát – azt, hogy Isten igent mond a világra, az ember-létre, az emberi lét testi-lelki valójára ‒ aligha meríthető ki a rutinszerűvé vált „vallási nagyüzem” állandó kellékei és kötelezettségei által, az adventi és karácsonyi időszakban. De a várakozásnak, a jövő jelenvalóságának az észlelése is felülírja az egyházi retorikánkban polgárjogot nyert, keresztyénnek tűnő megfogalmazásokat. Az ünnep előtti elcsendesedés során egyrészt a bibliai igehelyek elemzésével szeretnénk elmélyülni a jelen és jövő összefüggésének, illetve adventi várakozás üzenetének értelmezésében, másrészt teológiailag kívánjuk újból elmélyíteni a jelenlét, inkarnáció, imádság és hálaadás (eucharisztia) jelentéstartalmát, harmadrészt a hittapasztalat megélésének témához kapcsolódó gyakorlatai által engedjük megtapasztalni a magunk számára az ünnepre való készülés lelki dimenzióit.

Ajánlott irodalom:

Fazakas Sándor: A jótékony megszakítás reményében... Krisztus áldozatára való emlékezés eszkatológiai meghatározottsága és a kiengesztelődés társadalmi realitása, in: Balog Margit ‒ Kókai Nagy Viktor (szerk.): Újszövetség és eszkatológia, Debrecen, 2013, 239‒254.
Ledán M. István: Hogyan olvassuk a Jelenések könyvét?, in: Igazság és Élet 9 (2015/1), 161‒171.
Siba Balázs – Szabóné László Lilla – Lányi Gábor (szerk.): Lelki éhség. Protestáns spiritualitás a 21. században, Budapest, 2021.

A Tiszántúli Református Egyházkerület egy új kiadványsorozatot indított útjára, amelynek célja, hogy a református egyházhoz és gyülekezethez való tartozást több oldalról járja körül, s ezt mindenekelőtt a gyülekezeten belüli tanítással segítse elő, illetve erősítse meg.
A füzetek tematikáját követve a lelkésztovábbképzésben is szeretnénk megjeleníteni azokat a fontos témákat, amelyek egyaránt adhatnak impulzusokat a lelkipásztor, s egyaránt a gyülekezeti tag, presbiter vagy más szolgálattevő számára.
Az első kihelyezett képzés az istentisztelet liturgiáját állítja a középpontba, a következő résztémákat megszólaltatva:

1. Mit jelent a lelkipásztor részéről az istentisztelet: lehetőség, feladat, kihívás vagy ünnep?
2. Az előkészület teológiai implikációi: szent idő és szent tér
3. Az istentisztelet mint interakció: egyszemélyes szereplés helyett a közösség ünnepe
4. Az istentisztelet elemei

A képzés egyben segítséget kíván nyújtani a lelkészeknek abban is, hogy milyen módszertannal lehet ez ismereteket különböző formákban (tematikus bibliaóra, igehirdetés sorozat, stb.) a gyülekezetnek továbbadni.

Ajánlott irodalom:

Hafenscher Károly: Liturgika, Budapest, Luther Kiadó–Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Egyházzene Tanszék, 2010.
Kovács Krisztián: A református istentisztelet és a gyülekezet (Egyház­kerületi Tanulmányi Füzetek 1), Debrecen, Tiszántúli Református Egyházkerület, 2024.