Ajánlás
Az egyházi év egyik legizgalmasabb fordulópontja áll az igehirdető lelkipásztor és az igehallgató gyülekezet előtt az Igazság és Élet legújabb száma által felölelt időszakban. A karácsony meghittsége és örömtelisége felől érkezve, Ó- és Újév kazualitását megélve, az Epifánia utáni vasárnapok sokszínűségét kiaknázva, lassan a szenvedés heteire ráfordulva, s a böjti vasárnapok gazdag liturgiai és teológiai tartalmait megélve kell a mélység és magasság, népegyházi vallásosság és individuális spiritualitás széles spektrumán tájékozódnia, és a keresztyén üzenetet tolmácsolnia a lelkipásztornak. S mindezt gyakorlatilag másfél hónapon belül. A váltás valóban nagy és erőteljes. De éppen ebben a liturgiai meghatározottságban segít az Igazság és Élet által használt és vasárnapról vasárnapra feldolgozott perikóparend, hiszen az adott vasárnapok nem csupán a spontán ötletektől és igehirdetői kreativitástól vezérelve kapnak egyfajta lazább vagy szorosabb teológiai keretet, hanem egy jól körülhatárolt proprium segít abban, hogy az egész istentisztelet kifejezésre juttassa az adott alkalom teológiai, dogmatikai és liturgiai súlypontjait.
Szinte már közhely, hogy az istentiszteletre való készülés nem koncentrálódhat kizárólag az igehirdetés előkészítésére, és maga a készülés sem merülhet ki néhány órányi prédikációírásban. Az Igazság és Élet szerkesztési szempontjai igyekeznek figyelembe venni ezt a komplexitást. A vázlatokhoz közölt énekek, imádságok, szemelvények, szemléltető anyagok nem csupán az igehirdetés és istentisztelet megformálásához nyújtanak segítséget, hanem a készülés hosszabb folyamatában is inspirációként szolgálhatnak a lelkipásztornak, aki egy-egy kép üzenetén elmerengve, az ajánlott énekek tartalmát elmélyítve, az imádságot végiggondolva és applikálva belül maga is felkészülhet a vasárnapra, hogy így maga az istentisztelet megformálása is egy átgondolt, tudatos teológiai munka eredménye legyen.
Az istentisztelet a reformátori felfogás szerint nem áll meg a vasárnapi gyülekezeti alkalom értelmezési szintjén, hanem folytatódik a hívők egyetemes papságának élet-istentiszteletében, a mindennapok ritmusában: a naponkénti elcsendesedésben, bibliaolvasásban, imádkozásban, külső- és belső elhívás megélésében. Éppen ezért nagy a felelőssége az igehirdető lelkipásztornak abban, hogy ehhez a mindennapi élet-istentisztelethez is megfelelő lelki muníciót, inspirációt és hazavihető teológiai tartalmat közvetítsen a gyülekezet számára.
Bízunk benne, hogy ebben a nehéz megbízatásban is szakszerű segítséget ad az igehirdetésre, akár gyermek-istentiszteletre készülő lelkipásztornak folyóiratunk. Illesse ezért köszönet a szerzőket, akik hozzájárultak jelen számunk elkészítéséhez!
Debrecen, 2019. Adventje
A Szerkesztők
