Előszó
A lelkipásztori szolgálat egyházunkban az utóbbi 2030 év során meglehetősen átalakult, sokrétűvé, egyúttal komplexebbé vált. Tartalma továbbra is a Szentírás üzenetének mint Isten kijelentésének hirdetése, valamint a keresztyén hagyomány közvetítése az emberi élethelyzetekre tekintettel. Azonban az élethelyzetek sokfélesége, a társadalmi átalakulások, a kommunikáció megváltozása újabb és újabb kihívások elé állítják a szolgatársakat. A teológiai ismeretek elmélyítése, alkalmazásuk módszertani kérdéseinek elsajátítása, a szociális és kommunikatív kompetenciák állandó fejlesztése nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a lelkipásztorok egyrészt hatékonyan végezzék szolgálatukat, másrészt maguk is örömüket leljék hivatásuk gyakorlásában. Ezt hivatottak segíteni a lelkésztovábbképző tanfolyamok, amelyek jelenlegi szervezett formája a Tiszántúlon immár több mint 20 évre tekint vissza.
A Tiszántúli Református Lelkésztovábbképz Intézet 2002-ben alakult meg az Egyházkerületi Közgyűlés (EK 15/2001.XII.07.) és az Egyházkerületi Tanács (14/2002.02.07.) vonatkozó határozatai alapján. A szervezett lelkésztovábbképzés újrastrukturálása és beindítása az egyházkerületben azzal a céllal történt, hogy biztosítva legyen a lelkipásztorok és a nem lelkészi végzettség gyülekezeti munkatársak, az egyházi fenntartású intézmények alkalmazottainak egyházi továbbképzése, illetve kerüljön sor lelkészek és gyülekezeti munkatársak szakmai munkáját segít kiadványok és segédletek szerkesztésére, magas színvonalon, megfelel szakmai felügyelet mellett. Ezzel a döntéssel a fenntartó egyházkerület nem tett mást azóta is folyamatosan és elkötelezetten biztosítva a működés feltételeit , mint tovább folytatta református egyházunk legjobb hagyományait lelkészeinek képzése és továbbképzése tekintetében.
Méliusz Juhász Péter például egyértelműen elírta, hogy rendelkezzen minden lelkipásztor Szent Bibliával - ez ugyanis nem volt annyira magától értőetdő abban az időben -, és a Biblia mellett tekintélyes egyházi tanítók kommentárjával. Majd 1567-ben a Debreceni Zsinat kimondta, hogy "azokat a lelkipásztorokat pedig, akik nem tanulnak, és nem tanítanak, a szolgálattól eltávolítandónak ítéljük".
A 17. században a lelkészek továbbképzésének ellenőrzése az esperesi és a püspöki vizitációk hatáskörébe tartozott, majd Geleji Katona István megkövetelte, hogy a lelkipásztor naponként haladjon előre a tudományban. A későbbiekben egyre inkább növekedett az igény, hogy valamilyen szellemtudományban is képezze magát tovább a lelkipásztor, pl. a természettudományokban is mélyedjen el. Ha megnézzük református kollégiumaink korábbi tanrendjét, akkor látjuk, hogy a teológiai jelleg képzés mellett jelents hangsúlyt kapott a múltban a filozófiai, majd természettudományi és jogi képzés is. Az iskolai kézikönyvek, a református iskolarendszer felépítése is szintén ezt bizonyítja. Majd a népművelésre való igény és a továbbképzés összekapcsolása, a faluszemináriumok tartása, egyfajta kultúrmisszió meghonosítása a vidéki Magyarországon jelzik nemcsak a képzés tartalmi kiszélesítését, hanem az egyház társadalomban elfoglalt szerepét is - ennek minden előnyével és hátrányával, a lelkészre nehezed szerepelvárásokkal együtt. Az els világháborút követen, a 30-as években a tartalmi és szervezeti újraszervezésre tett kísérletei Révész Imre, Vasady Béla, Szabó Zoltán és Soós Endre erőfeszítéseinek köszönhetően máig inspiráló módon hatottak, de 1949-tl kezdve a lelkésztovábbképzés sem mentesült a "nagy politikai célkitűzések érvényesítésének" igyekezete és az "eligazodás" kívánalma alól. Ez utóbbi miatt vált szükségszervé a lelkésztovábbképzés tartalmának újradefiniálása a 2000-es évek elején.
A húsz évvel korábban megcélzott újraszervezés szellemében a képzések a lelkészi szolgálat és munkavégzés során elsajátított tapasztalatokra és felmerül problémákra nyújtanak teológiai reflexiókat, bevezetnek új módszertani ismeretekbe, lehetőséget biztosítanak a közös eszmecserére. Ahogyan Révész Imre és Vasady Béla az Igazság és Élet 1935-ben történt beindítása során megfogalmazták: a továbbképzésekre azért van szükség, hogy szolgálatuk elkerülje az "egyoldalú elméletiség" és az "elvtelen ötletszer gyakorlatiság" kísértésének való engedést. Mi volt újszerű és sajátos immár a 21. század egyházi kontextusában átgondolt továbbképzési programok során? Nos, a képzési kínálat és tematika hivatásspecifikus kialakítása (kompetenciabővítés, tekintettel az egyházi feladatátvállalásokra: lelkigondozás, szociális munka, oktatás terén - de tekintettel a szolgálat körülményeinek változásaira, amely összefügg a társadalmi változásokkal); az eladók szakmai kompetenciák alapján történ kiválasztása, lehetőség szerint az interdiszciplináris munkamódszer feltételeink biztosítása mellett; valamint a részvétel valamilyen számonkérhetőségének biztosítása a közegyház részéről. Már az új típusú képzések beindításának első éveiben kitűnt, és azóta is tapasztalható: van igény a gyülekezetek gyakorlati életét, a szolgálatok teológiai megalapozását és az egyház közéleti szerepvállalását felölel témák szakmai kibontására, megbeszélésére. Azon túl, hogy e képzések tovább mélyítik a lelkészkollegák szakmai kompetenciáit, az együttlétek lelkigondozói, pályakövetési és hivatáskísérő jelleggel is bírnak: a továbbképzésben való részvétel, valamint a lelkészi közösségben való intenzív tapasztalatcsere és közösséggyakorlás megélése preventív módon hat a megfáradás ellen.
Az Intézet folyamatos munkájára jubileumi ünnepi szimpózium keretében emlékeztünk, és adtunk hálát a közös szolgálatért 2022. szeptember 9-én "Lelkésztovábbképzés összeköt, inspirál, perspektívát ad" címen. Az egynapos konferencia során - amely továbbképző alkalomként is szerepelt képzési kínálatunkban - eladások, beszélgetések és tapasztalatok megosztása keretében reflektáltunk az említett változásokra, közösen keresve a lelkészi szolgálat megélésének kreatív, dinamikus, a Lélek ereje által inspirált feltételeit. A konferencia témáját a lelkészi szerepkörök tartalma (a lelkész mint igehirdető és mint az istentiszteleti liturgia re, mint lelkigondozó, tanító, egyház- illetve gyülekezetvezető, mint erkölcsi véleményformáló és közéleti személyiség stb.), illetve azok változásai és egymáshoz való viszonyuk vizsgálata képezte. A konferenciáról szóló beszámolókat, valamint az alkalomra készült interjúkat, kisfilmet az egyházkerület, az intézet megújult honlapján (https://lelkesztovabbkepzo.hu/2022/09/12/20-eves-a-tiszantuli-reformatus-lelkesztovabbkepzo-intezet/), valamint az egyházkerület és a Magyarországi Református Egyház sajtófelületein lehetett megtekinteni (https://ttre.hu/tartalom/6052/3/keruleti/lelkesztovabbkepzes-osszekot-inspiral-es-perspektivat-ad-mar-ket-evtizede).
Az Igazság és Élet kiadványunk jelen melléklete a konferencia eladásait tartalmazza. Illesse ezért köszönet az eladókat, akik a tudományosközlemény-írás feltételeire tekintettel szerkesztett formában is rendelkezésünkre bocsátották gondolataikat, és kísérje áldás az olvasót. Abban a reményben adjuk közre az eladásokat, hogy teológiai megalapozással és gyakorlati kitekintéssel inspiráló, egyúttal önreflektív és örömet szerző módon segítse a lelkészi szolgálatban való helytállást, nehéz időkben is.
2024. húsvét ünnepkörében
Fazakas Sándor
intézetvezető
