Ajánlás
Az Igazság és Élet mostani száma a nagyhét eseményeire való reflektálással indul, és a Szentháromság utáni 4. vasárnappal zárul. Különösen gazdag időszaka ez az egyházi évnek, s különösen nagy kegyelem és ajándék, egyben óriási felelősség és kihívás ezeknek az alkalmaknak a teológiai, igehirdetői rezonáltatása a lelkipásztor részéről. Számos veszély és kísértés leselkedik mind az igehirdetőre, mind pedig az igehallgatóra. Mindenekelőtt ott van az az önkritikus és nem egyszer frusztráló kérdés a felkészülés hátterében, hogy „tudok-e még újat mondani azok számára, akik évek óta rendszeresen eljönnek az istentiszteleti alkalmakra, különösen is az ünnepekkor?” Ráadásul nagycsütörtöktől a húsvéti utáni vasárnapig egy nagy tömbben áll feladatként az igehirdető előtt a szenvedés és feltámadás evangéliumának a hirdetése, amely mind mentális, mind pedig intellektuális kihívásokat rejthet magában. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy komoly töprengést okozhat, hogy a hívő ember számára egyértelmű hitvallást hogyan lehet olyanok számára is elérhetővé tenni, akik a nagyünnepi keresztyén hagyományokat követve érkeznek az istentiszteletre, s inkább vannak tele kétkedéssel és cinizmussal, mintsem őszinte érdeklődéssel és szent naivitással. A válaszok nem feltétlenül a mostani füzet igemagyarázataiban vannak, hanem abban a lelkületben és meggyőződésben, amellyel közelítenie kell az igehirdetőnek az igehirdetéshez: s ez pedig a Szentlélek erejére való ráhagyatkozás. Az igehirdetőnek nem feltétlenül újszerűnek és kreatívnak kell lennie, hanem az ige iránti hűségre kell törekednie – ehhez ad megfelelő támogatást a füzet –, s az eredményességért való küzdelmet rá lehet bíznia a Szentlélekre. Nem az alkalmat kell rendkívülivé „varázsolnia”, hanem emlékeztetnie kell a gyülekezetet Krisztus és a Szentháromság munkájára, amely önmagában véve kiragadja az igehallgató embert a mindennapok megszokottságából. A mostani szám szerzői arra törekedtek, hogy az ige jobb és mélyebb megértése segítse az igehirdetőt a eredményes prédikációkészítésben, s ezen túl impulzusokat adjon kazuális és ifjúsági alkalmakhoz, kedvet csináljon az olvasáshoz (Fekete Károly prédikációskötetét és Stefan Paas magyarul megjelent Idegenek és papok könyvét ajánlva), valamint kitekintést nyújtson egy izgalmas és aktuális témában (Athén mint az iskolai misszió modellje). Abban a reményben bocsátjuk útjára jelen füzetünket, hogy valóban segítségül lesz az igehirdető lelkipásztorok számára, hogy felszabadultan készüljenek az evangélium hirdetésére a Szentháromság Isten erőterében. Debrecen, 2026 böjtjén
A Szerkesztők
