Tematika:
Az egyház és a közélet kapcsolata nem konfliktusmentes zóna. A környezet gyakran tekint úgy a lelkészre vagy a fokozatos egyházi testületek tisztségviselõire, mint közéleti szereplõkre. Ennek megfelelõen fogalmazódnak meg vele szemben a morális igények. De a hívõ ember, ill. egyháztag is naponta érezheti e feszültséget, amennyiben tudatosan igyekszik megélni hitét a mindennapokban, s a hitélet számára nemcsak privát ügy. Miben áll tehát a hívõ egyháztag vagy tisztségviselõ közéleti felelõssége, s hogyan viszonyul egymáshoz a szabadság és az erkölcsi kötelességek teljesítésének igénye? Köztudott, hogy a protestantizmus aktív szerepet játszott a modern társadalom formálódásában – de vajon korunk morális válsága láttán van mondanivalója az egyháznak? Mennyiben lehet modell-értékû a reformátori egyházak belsõ rendje a civil társadalom kialakulására nézve – vagy fordítva, mennyiben van az egyházon belül is szükség a civil társadalmi normák, demokratizmus és a dialógus-kultúrájának megélésére? Mi lehet ennek a folyamatnak és kölcsönhatásnak a teológiai korrekciója, s hogy kerüljenek érvényesítésre a biblikus-reformátori normák?
Kérdéskörök:
Egyház a magyar társadalom átmeneti állapotában; Bibliaireformátori impulzusok a közösségi élet etikája számára; A lelkész, mint közéleti személyiség; Lelkész etikus életvitelének alapja – és határai; Moralizálás vagy etikai tartalmak közlése az igehirdetésben, tanácsadásban, lelkigondozásban stb.? A közéletben való részvétel kritériumai – társadalometikai vélemény kialakítása, állásfoglalások aktualitása.