A kurzus szeretne bevezetést, és egyben gyakorlati betekintést adni abba, hogy mi, és miért lehet fontos az egyházi életben a szupervízió (így a lelkészek – munkatársak – presbitérium számára).
A szupervízió az egyik olyan segítõ és egyben tanulási folyamat, amely:
• a szakmai munka (hivatás) minõségének biztosítására és javítására,
• az adott kontextusban, a szükséges változtatási lehetõségek megtanulására segít eljutni.
A szupervíziós folyamatban való tanulás egy ön-reflektáló folyamat, amelyben a szupervizált személy (ebben az esetben a lelkész) megtanulja hivatása gyakorlását integratív módon látni és végezni.
A szupervízió három területtel foglalkozik a szupervizált személyére koncentrálva: a mindennapi élet – a munka/hivatás – tanulás területeire. Így megtanulva figyelni: befele (önmagára), kifele (hogyan látja a munkát, hivatását és annak jobb elvégzésének lehetõségét), és arra, hogy ezt a kettõt hogyan lehet összekapcsolni (integrálni).
A kurzus elsõsorban a pasztorális szupervízió területére szeretne bevezetni, ahol figyelünk a munkát végzõ személyre (én) – annak hivatásbeli szerepére (lelkészként) – az adott munkahelyen (a gyülekezetben).
A kurzus alatt betekintést nyerünk az egyéni – a csoport – és a team (pl. presbitérium) szupervízió területeibe.
A rendelkezésre álló idõ elegendõ arra, hogy egy elméleti bevezetés mellett a mindennapi szupervízós munkába is belekóstoljunk. Ezzel összekapcsoljuk az elméletet a praxissal.
Ezt a kurzust elsõsorban azoknak ajánljuk, akiket nemcsak a szupervízió, mint téma érdekel, hanem akik hivatásuk gyakorlásában esetleg nehézségekkel küzdenek (ezt fel is tudják vállalni), ill. szeretnének ebben segítséget kapni, a jobb munkavégzés reményében.
Ajánlott irodalom:
WEIß, H.: Lelkigondozás – szupervízió – pasztorálpszichológia, EXIT Kolozsvár 2011.