Jónak lenni önmagamhoz annyit jelent, hogy irgalmasan bánok magammal, elfogadom, befogadom magamba azokat a tulajdonságaimat is, amik sokszor zavarnak, amiket leginkább tudomásul se vennék, elrejtenék, letagadnék nem csak mások elől, de magam elől is. Együtt érzek magammal és gyengeségeimet, hibáimat is befogadom az életembe. Fáradságomat, sérülékenységemet, kételyeimet, kishitűségemet, bizonytalanságomat, kibillent egyensúlyomat… nem hallgattatom el, hanem szeretettel veszem tudomásul és kérdezem meg, hogy mit szeretne megmutatni nekem. Nem akarok hibátlan, mindent elviselő, és mindent megoldó lelkipásztornak látszani.
Milyen jó lenne, ha csak egy rövid időre is rátekinthetnénk az életünkre, ráérezhetnénk arra a gyöngéd szeretetre, amivel Isten van irántunk.
A továbbképzés elméleti és gyakorlati lépések közben lesz idő a csendre, az imádságra, a lelki feltöltődésre is. A képzés nagyrészt az alábbi könyvekre épül, elméleti és néhány gyakorlati útmutatással.
Hogy a rövid idő ellenére hatékonyan tudjunk dolgozni, kérlek, tájékozódj előre is.

Ajánlott irodalom:
Karl Frielingsdorf: Istenképek
Németh Dávid: Pasztorálantropológia (Különösen illeszkedő részei)
Fritz Riemann: A szorongás alapformái
Elisabeth Lukas Spirituális lélektan
Ingo Baldermann: Die Bibel – Buch meiner Sehnsucht
Stephan Peeck: Was uns gesund macht Die heilende Kraft von Liebe und Glauben