Annyi mindent tudunk az életről, Istenről, önmagunkról, a másik emberről, olyan szorgalmasan olvassuk a Szentírást, rendszeresen imádkozunk, végezzük a szolgálatainkat, úgy tűnik, egész életünk Isten ügyében végezzük. Nem tartjuk meg magunknak a JÓ hírt, hanem tovább adjuk „Alkalmas és alkalmatlan időben” (2Tim 4,2) mindenkinek. Az erőforrás közelében élünk. Belőle táplálkozunk. De hogy ez a jó „táplálék” beépüljön a mindennapjainkba, azért tennünk is kell valamit. Tenni kell és elfogadni. Mert a lélek a jó „mag”, mindig újra és újra kihajt, és meghozza gyümölcsét, ha elfogadjuk, és megadjuk neki mindazt, ami szükséges a fejlődéshez.
Teológiai kérdéseket vet fel a lelkész számára, hogyan lehetséges a hétköznapokban is és még inkább az ünnepnapokban ráhagyatkozni Isten életünket fejlődésben tartó erejére, hogy a mindennapi lelkierő a mindennapok része legyen.
Sieger Köder 20. századi pap és festőművész képeinek, Teresa von Avila 16. századi misztikus műveinek pl. „Inneren Beten” és a Zsoltárok könyvének felhasználásával, és a kérdés teológiai és pszichológiai szempontból való megalapozásával sajátítjuk el azokat a módszereket, amikkel lelki egyensúlyunkat megtarthatjuk.

Ajánlott irodalom:
Kálvin János: Institutio Christianae Religionis. A keresztény vallás rendszere,
Budapest, Kálvin Kiadó, 2014.
Mustó Péter: Csendben születik az élet, Budapest, L’Harmattan, 2013.
Tillich, Paul: Létbátorság (ford.: Szabó István), Budapest, Teológiai Iro-
dalmi Egyesület, 2000.
Visky András: Reggeli csendesség, Budapest, Harmat Kiadó, 1995.
Zink, Jörg: Gottesgedanken: Vom inneren Weg eines Christen, Gütersloh-
München, Gütersloher Verlagshaus, 2012.