Az egyház létmódjából fakadó speciális konfliktusai:
1. Egyház a világban (társadalmi kontextus)
2. Az egyház „kettős természete”
3. Gyülekezeti közösségek belső feszültségei
4. Hívő emberek a tatamin
5. Intra-pszichés konfliktusok
A gyülekezetekben jelenlevő látens agresszió, vagy a már érzékelhető feszültség lehet egyfajta hiánytünet, ami a biblikus és árnyalt tanítás, és egy emberarcú lelkigondozás deficitjét mutatja. Amennyiben ezzel a kiforratlan látásmóddal és elégtelen eszköztárral lép be az egyház saját intézményeibe, gyülekezeti közösségeibe, úgy az agressziókezelés kultúrájának hiányában szinte mindig beleesik a moralizálás csapdájába, elmulaszt disztingválni, illetve az előző kettő okán kitakarva marad előtte az a nagy lehetőség, amit az agresszív viselkedés, mint információs bázis jelenthetne. Jobb híján nem marad más üzenete ige hirdetésében, katechézisében, iszonyulásaiban és a „rejtett tanterv” különös csatornáin; mint az agresszió ellenzése, határozott letiltása. Az érintett hívők oldalán pedig megjelenik az érzelmi leszabályozottság sokféle szövődményt okozó valósága és a védekező/elhárító mechanizmusok különböző válfajai. Elsősorban erre a jelenségre szeretnénk a képzés során ránézni, rendszerben gondolkodva ugyanakkor saját attitűdünket is vizsgálva.

A téma feldolgozása:
• Keresztyén életgyakorlatunk külső nézőpontból
• A témához kapcsolódó bibliai tartalmak kigyűjtése – a Biblia istenképe
• A humán segítő foglalkozások eszköztára (meddig mehetünk el?)
• Esetmegbeszélések, személyes tapasztalatok átadása
• Megküzdött történetek, sikeres megküzdési stratégiák

Az első századok keresztyéneit nem a hitük, sokkal inkább az egymáshoz való viszonyulásuk alapján azonosította a környezetük. „Nézzétek, mennyire szeretik egymást!”- mondták róluk. Tagadhatatlan, hogy a keresztyén közösségekben ma is a legtöbbet hangoztatott bibliai tartalom a szeretet, ugyanakkor számos fájdalmas példa mutatja, mennyire nehéz megvalósítani a szeretet parancsát. Nem annyira egy ellenséges világ, sokkal inkább a közösségekben önálló életet élő elfedett vagy eszkalálódott, de nem kezelt konfliktusok miatt. „Az elhangzó igehirdetésekben sok szó esik az isten- és emberszeretet fontosságáról, a bűnbánat és a megbocsátás hatalmáról, ugyanakkor kevés a meleg, közvetlen emberi kommunikáció, kevés az igazán barátságnak nevezhető kapcsolat, olyan, amely elbír konfliktusokat, vélemény- különbségeket, netalán különböző hitbeli meglátásokat.”
Szabó Ildikó megállapítása eszméltető és elgondolkodtató. De így látjátok-e ti is? Van-e faladatunk a téma kapcsán? Mik az eszközeink, erőforrásaink és lehetőségeink? Ezekre a kérdésekre keresünk választ Isten segítségével az egy napos szakmai továbbképzésen.

Ajánlott irodalom:
Aronson, Elliot: Columbine után. Az iskolai erőszak szociálpszichológiája, Budapest, Ab Ovo Kiadó, 2009.
Beck, Aaron T: A gyűlölet fogságában, Budapest, Háttér Kiadó, 2001
Berne, Erick: Játszmák nélkül, Budapest, Háttér Kiadó, 2013, 145.
Buda Béla: Empátia. Budapest, Urbis Kiadó, 2006.
Buda Mariann: Az iskolai erőszak megelőzése és kezelése, Debrecen, Debreceni Egyetemi Kiadó, 2015.
Herman, Judith: Trauma és gyógyulás? Budapest, Háttér Kiadó - Kávé Kiadó - NANE Egyesület, 2003.
Nelsen, Jane: Pozitív fegyelmezés, Budapest, Reneszánsz Kiadó, 2013
Rosenberg, Marshall B.: A szavak ablakok, vagy falak. Az erőszakmentes kommunikáció. Budapest, Agykontroll Kft., 2001.
Winkler Márta: Örömre nevelni, Szombathely, Savaria University Press, 2016.