N.T. Wright szellemes megfogalmazása szerint „a Jelenések fura könyv, csaknem annyira fura, mint egynémely olvasója”. Fura olvasókra aligha van különösebb szükség. No és a Jelenésekhez hasonló fura könyvre? Donald Hagner újszövetséges teológus úgy gondolja, hogy az Újszövetségnek szüksége van a Jelenések könyvére mint zárókőre, a Jelenések könyvének pedig szüksége van az Újszövetségre, hogy érthetővé válhasson az üzenete. A mondat második felével minden bibliaolvasó ember, sőt minden újszövetséges kutató egyetérthet.
A Jelenések könyve valóban érthetetlen az Újszövetség nélkül. Mi több, érthetetlen az Ószövetség nélkül, és a kánonon kívüli apokaliptikus irodalom ismerete nélkül is. A mondat első felével, ti., hogy az Újszövetségnek szüksége van a Jelenések könyvére, ma is sokan vitatkoznának. Mégpedig azon okok egyike miatt, melyek az óegyház (és a reformáció kora) számára is „gyanússá” tették. Ez az óegyházi (és reformátori) idegenkedés, egyebek mellett, azzal magyarázható, hogy a könyv millenarizmusa (az ezeréves királyságról szóló tanítás)
sokak szemében gyanússá vált, mivel ez az elképzelés rendszerint eretneknek bizonyuló keresztény közösségekben örvendett túlságos népszerűségnek. A könyvet ma is leginkább olyan „rajongók” igyekeznek kisajátítani, akik a jelen és a közeljövő pontos forgatókönyveként olvassák. Nos, a Jelenéseket nem engedhetjük át fura olvasóinak. És nem engedhetjük meg magunknak, hogy a Jelenések könyve idegenné, gyanússá vagy amolyan újszövetségi „függelékké” váljon.
Mindenféle olcsó behelyettesítések, felelőtlen számítgatások helyett a Jelenések magyarázójának felelőssége, hogy a maga korában meglássa és megláttassa a könyv által jelzett kihívásokat és veszélyeket. A Jelenések elsősorban nem katasztrófakönyv, nem egy „Armageddón” (mely kifejezés csupán egyszer és mellékesen jelenik meg a műben), hanem sokkal inkább parainézis és vigaszkönyv. A továbbképzőn (stílszerűen) hét perikópán keresztül, ezzel a „fura” könyvvel fogunk meg- és újraismerkedni.

A perikópák, melyek csaknem mindegyike számtalan (félre)értelmezésre ad(ott) okot a következők:
• Jel 2,1–7: Levél az efézusiakhoz;
• Jel 7,1–17: A száznegyvennégyezer;
• Jel 11,1–14: A templom felmérése és a két tanú;
• Jel 12,1–18: A napba öltözött asszony;
• Jel 13,11–18: Az Antikrisztus prófétája;
• Jel 20,1–10: Krisztus ezeréves uralma;
• Jel 21,1–8: Új ég, új föld, mennyei Jeruzsálem.

Az előadássorozatot az apokaliptikus irodalomba, illetve a Jelenések könyvébe való általános bevezetéssel fogjuk megalapozni, majd az igeszakaszok magyarázatát, lehetséges értelmezéseit követően prédikáció vázlatokat fogalmazunk meg.

Ajánlott irodalom:

Ledán M. István: Végidőkbeli mozaikok (Tíz igetanulmány a Jelenések könyvéből rövid bevezetéssel), Debrecen, Patmosz, 2025 (megjelenés előtt).

Karner Károly: Apokalipszis, Bécs, [Magánkiadás],1974.

Peres Imre: A Jelenések könyve, Debrecen, Patmosz, 2012 (kézirat).