„Isten nem nézi az ember személyét...” Gal 2,6
A modern világ és benne a modern ember egyik fő törekvése az önmegvalósítás, az önérvényesítés. Ezt szinte kizárólag a személy és a személyiség köreiben tudja elképzelni a jelenkor világ- és életszemlélete. Az evangélium viszont ennek épp ellenkezőjét tanítja, mégpedig több szinten, egészen a teljes önmegtagadásig: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát...” (Lk 16,24; Mt 10,38; Mk 8,34).
Mi, vagy ki ez a személy, amit „nem néz” az Isten, és amely körül világi életünk zajlik?
Egyházi és lelkészi körökben is közhely, és sokszor életrendező elv a személyes érdekek általi cselekvés, vagy sérelmeknek kiszolgáltatott viszonyulás. E hozzáállás gyökereit tárja fel, valamint spirituális és mentálhigiénés mibenlétét segíti tisztázni a továbbképzés.
A három napos műhelyben dramatikus gyakorlatokkal nézünk rá a személy (proszópon-persona), az istenképűség (imago dei) fogalmaira, és az önmegtagadás spiritualitásban betöltött szerepét járjuk körül.
A továbbképzésre azokat várjuk, akik nyitottak az alábbi témakö rökkel az elmélkedés és a drámajáték eszközeivel való foglalkozásra:
• Mi a személyiség, hogyan működik?
• Miben segíti és miben akadályozza az Istenhez közeledést?
• Mi az istenképűség és a személy kapcsolata?
• A spiritualitás és a lelki egészség lehetőségei
• Az imádság és a kiégés-megelőzés összefüggései.

Ajánlott irodalom:

Bakk-Miklósi Kinga – Hézser Gábor: Pasztorálpszichológia. Rendszerszintű alapok és gyakorlati szempontok segítőknek, Budapest–Kolozsvár, Kálvin Kiadó–Exit Kiadó–Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2023.

Buji Ferenc: Psychologia christiana, in: Ars Naturae 2 (2011/3–4), 257–270.