Etikai kérdések a gyülekezetben 2. – „Taníts minket úgy számlálni napjainkat...” Az élet végén felmerülő etikai kérdések |
LT’25.8. |
Vezető: Dr. Fazakas Sándor (egyetemi tanár, DRHE) további meghívott előadók (szakorvos, jogász) |
Időpont: 2025-11-03 - 2025-11-05 |
Hely: Berekfürdő, Megbékélés Háza |
Csoport létszám: 15 fő |
Tanóra: 15 |
Részvételi díj: 15000 Ft/fő |
Jelen továbbképző szeminárium keretében az élet végén felmerülő etikai kérdések jogi, teológiai, orvosi és lelkigondozói megközelítéseit vizsgáljuk, valamint e kérdések jelentőségét a lelkészi szolgálat és a gyülekezeti élet számára. Mint köztudott, a közelmúltban a magyar társadalmat élénken foglalkoztatta az asszisztált öngyilkosság, illetve az aktív eutanázia kérdése (pl. Karsai Dániel alkotmányjogász betegsége és „méltó halál” társadalmi követelése kapcsán). Az egyházak is arra kényszerültek, hogy hallassák álláspontjukat a nyilvánosság előtt. De hogyan érinti mindez a lelkészeket és a gyülekezeti tagokat, milyen adekvát válaszokat lehet adni a református keresztyén etika szempontjából és hogyan kísérjük az érintetteket, valamint hozzátartozóikat? A képzés az „Etikai kérdések a gyülekezetben” sorozat része. A gyülekezeti szolgálat során olyan etikai kérdések és problémák merülnek fel, amelyek megválaszolása adott esetben kényes kihívások, dilemmák, sürgető döntések elé állítják a lelkészt, a vallástanárt, a gyülekezet iránt elkötelezett egyháztagot, de magát a hívők közösségét is. Az egyház, mint egyház nem térhet ki az erkölcsi véleményformálás kötelezettsége elől, hiszen e téren a hit gyakorlati konzekvenciáiról, a hívő ember és közösség hitelességéről van szó. Egyébként a reformátori egyházak küldetéséhez hozzá kell, hogy tartozzon az erkölcsi véleményformálás kialakításának kötelezettsége, azzal a céllal, hogy segítse a hitről való számadás megfogalmazását (1Pét 3,15) az egyház és a társadalom nyilvánossága előtt. Erre viszont csak akkor lesz képes az egyén és az egyház, ha a társadalom, vagy a tudomány- és technika világa felől érkező kérdéseket nem hagyja figyelmen kívül, hanem reflektál rá és keresi a hit tartalmának aktuális megfogalmazását, a gyülekezet kommunikatív és felelősséget vállaló közösségében. Ajánlott irodalom: Méltósággal távozni. A MEÖT elnökségének és Szociáletikai Bizottságának állásfoglalása az életfenntartó kezelésekről és életvégi döntésekről (2024), https://www.meot.hu/dokumentumok/2024szocet/Meltosaggal-tavozni_nyilatkozat_MEOT_240515.pdf Fazakas Sándor – Ferencz Árpád (szerk.).: Ideje van az életnek és ideje van a meghalásnak. Életvégi döntések keresztyén etikai megközelítése (SzIK 6), Debrecen, 2014. Orosz Gábor Viktor: A születés és a halandóság etikája, in: Fazakas S. (szerk.): A protestáns etika kézikönyve, Budapest, 2017, 208–222. |