Az adventi időszak és a karácsony ünnepére való készülés különös spirituális tartalommal bír. Az inkarnáció misztériumát – azt, hogy Isten igent mond a világra, az ember-létre, az emberi lét testi-lelki valójára ‒ aligha meríthető ki a rutinszerűvé vált „vallási nagyüzem” állandó kellékei és kötelezettségei által, az adventi és karácsonyi időszakban. De a várakozásnak, a jövő jelenvalóságának az észlelése is felülírja az egyházi retorikánkban polgárjogot nyert, keresztyénnek tűnő megfogalmazásokat. Az ünnep előtti elcsendesedés során egyrészt a bibliai igehelyek elemzésével szeretnénk elmélyülni a jelen és jövő összefüggésének, illetve adventi várakozás üzenetének értelmezésében, másrészt teológiailag kívánjuk újból elmélyíteni a jelenlét, inkarnáció, imádság és hálaadás (eucharisztia) jelentéstartalmát, harmadrészt a hittapasztalat megélésének témához kapcsolódó gyakorlatai által engedjük megtapasztalni a magunk számára az ünnepre való készülés lelki dimenzióit.

Ajánlott irodalom:

Fazakas Sándor: A jótékony megszakítás reményében... Krisztus áldozatára való emlékezés eszkatológiai meghatározottsága és a kiengesztelődés társadalmi realitása, in: Balog Margit ‒ Kókai Nagy Viktor (szerk.): Újszövetség és eszkatológia, Debrecen, 2013, 239‒254.
Ledán M. István: Hogyan olvassuk a Jelenések könyvét?, in: Igazság és Élet 9 (2015/1), 161‒171.
Siba Balázs – Szabóné László Lilla – Lányi Gábor (szerk.): Lelki éhség. Protestáns spiritualitás a 21. században, Budapest, 2021.