A történetmesélés egyik legõsibb formája a bábozás, dramatizálás, hiszen a bábok elementáris erõt hordozó figurák, amelyek sokszor archetipikus mintákat, jellemeket, karaktereket jelenítenek meg, életre keltik a történeteket.
Különösképpen igaz ez, amikor gyermekek között dolgozunk. Számukra ugyanis a bábok, babák valóban átlényegülnek abban a pillanatban, ahogy elkezdünk játszani velük. A játéknak ez a teremtõ, felszabadító ereje eljuttathatja õket a katarzishoz, amire a szóbeli közlés nem mindig képes.
Éppen ezért nem elhanyagolható, vagy inkább újraéleszthetõ „módszer” lehet a bibliai történetek átadásában is. A rendelkezésünkre álló idõ alatt ebbe a világba próbálunk betekinteni elméletben és gyakorlatban egyaránt, egy adott történet feldolgozásával.