Az utóbbi években gyakran megfogalmazódott az a vélekedés, miszerint a jó teológus még nem biztos, hogy jó lelkipásztor, és hogy a szószéken nem teologizálásra, hanem élõ bizonyságtételre van szükség! Valóban így van ez? Szerintünk a fenti vélekedés megengedhetetlenül leegyszerûsíti azt a kérdést, hogy mi is a lelkipásztori tiszt igazi tartalma, lényege? Tény, hogy az utóbbi 20 évben egyházunk gyülekezetépítési, missziói lehetõségeinek kiszélesedése és társadalmi szerepvállalása kapcsán olyan elvárások és feladatkörök fogalmazódtak meg a lelkészi hivatással kapcsolatban, amelyekre sem a közegyház, sem a teológiai képzés nem volt felkészülve. De igazodva az új idõk új követelményeihez, polgárjogot nyertek a lelkészképzésben és továbbképzésben a pszichológiai, szociálpszichológiai, szociológiai és vezetéselméleti ismeretek, bõvítve és segítve ezzel a lelkipásztori hivatásgyakorlás szakszerûbb ellátását a mindennapokban. Viszont nem változott a lelkészi tiszt bibliai-reformátori tartalma és követelménye: az Evangélium igazságának tolmácsolása az ember számára. Ennek az igazságnak a megértése és a mai ember élethelyzeteire való lefordítása az igehirdetés, a pásztoráció és a tanítás által, olyan követelménye a hivatásgyakorlásnak, amely a kibõvült lelkészi szerepvállalás és az elvárásoknak való megfelelés feszültségében sem adható fel. Ehhez az Írás eredeti szándékának, a textus mondanivalójának megértése és az igehallgató szituációjának ismerete elengedhetetlenül szükséges. Mindeközben egyre növekszik azoknak az igehallgatóknak a köre (a tapasztalat és szociológiai felmérések alapján), akik a lelki tartalom mellett igazi, elmélyült ismeretekre, a Biblia megértésére, egyszóval teológiai tartalomra is várnak. Ilyen "teológiai vezetõ" szerepe is lehet és kell, hogy legyen a prédikációnak, hiszen a hit hallásból van, de megértésre törekszik!

Abban a reményben adjuk közre az Igazság és Élet IV. évfolyamának elsõ számát, hogy az itt közölt igetanulmányok, a mûhelymunka, a teológiai elõkészítés megtermékenyítõ és inspiráló lehet az igehallgatók helyzetét és a gyülekezetet valóban ismerõ igehirdetõk számára, és elvezeti az igehallgatókat a Krisztus ismeretének egységére és nagykorúságára (Ef 4,13-14). Illesse köszönet ezért a segítségért e szám szerzõit és munkatársait, a Szentlélek ereje pedig tegye élõvé és hatóvá a hirdetett igét, a tanítást és a vigasztalást!

a Szerkesztõk

Debrecen, 2009. december