Ajánlás


Egyházi életünkben egyre gyakrabban lehet találkozni olyan törekvésekkel, legyenek azok akár egyházkormányzati szinten megfogalmazott szándékok, akár lelkipásztorok által megszólaltatott kezdeményezések, vagy éppen a laikusok részérõl elindí­tott iniciatí­vák, amelyeknek célja az aktivizálás. Aktivizálni az egyház jelenlétét a társadalomban, aktivizálni a gyülekezeti tagokat a közösségi munkában, vagy éppen aktivizálni a szolgálatban a hí­võk egyetemes papságát. Azonban az aktí­v egyházi/gyülekezeti élet vagy részvétel iránti igény mindig egyfajta önkritika is egyben: a közösségi életben egyfajta passzivitás tapasztalható. Így érthetõ, hogy idõnként elkövetkeznek olyan kritikus pillanatok az egyházi életben, amikor akár a lelkipásztor, akár az egyházkormányzó, de akár maga a gyülekezeti tag is ráébred arra, hogy hiányzik valami a közösségi életbõl. S ezt lehet úgy tekinteni, hogy alábbhagyott a Krisztus követésében megmutatkozó lelkesedés, kisebb lángon ég a reformátorok tüze, lazult az egyház és Krisztus ügye iránti elkötelezõdés. Egyszóval: passzí­v egyházi életet élünk. S mi lehet ilyenkor a teendõ? Ébredési mozgalom, amely újra felfedezi a Krisztus követés dinamikáját? Feléleszteni a reformátorok tüzét, és aktivizálni a reformátori örökséget? Mindenféle eszközzel motiválni a gyülekezeti tagokat az elkötelezõdésre? Talán mindegyik megoldásnak létezik relevanciája. Azonban az Igével és az Igehirdetéssel való aktí­v foglalkozás önmagában rejti az egész közösség aktivizálását. Az az egyházi törekvés, amely lemond arról az igényérõl, s egyben jogáról, lehetõségérõl, de mindenekelõtt kötelességérõl, hogy aktí­v igehirdetõ és aktí­v igehallgató egyház legyen, csupán ideig-óráig tudja fenntartani az érdeklõdést és aktivitást.

Ebben az aktivizálásban és aktivitásban kí­ván segí­tségül lenni az Igazság és Élet legújabb száma, hogy a vasárnapról vasárnapra való készülés nem csupán passzió és passzí­v idõtöltés - rosszabb esetben prédikációletöltés - legyen, hanem olyan aktí­v lelkipásztori cselekvés, amely képes mozgásban tartani egy egész gyülekezetet. S ha érdekelt a lelkipásztor ebben az aktivitásban, akkor a Szentlélek aktivizálni tudja a gyülekezeti tagokat, hogy ne csupán passzí­v hallgatói, hanem aktí­v megcselekvõi legyenek a hallott Igének és igehirdetésnek.

Legyen köszönet e szám minden aktí­v szerzõjének, s legyen áldás az aktí­v készülésen, s az Ige aktí­v megcselekvésén!


Debrecen, 2014. szeptember

A Szerkesztõk