A DRHE Ószövetségi Tanszékének konferenciája, a reformáció 500. évfordulójához kapcsolódva, olyan témát állít fókuszba, mely az utóbbi évtizedekben csak marginálisan jelent meg a bibliatudományokban és az egyházi diskurzusban.
A konferencia tizennégy előadása a reformátorok Ószövetség-értelmezésével és a 15–16. századi protestáns egyházak Ószövetség-használatával foglalkozik és vizsgálja az Ószövetség helyét és szerepét az újkori protestáns gondolkodásban, ugyanakkor keresve a választ arra is, hogy a Szentírásnak ez az első, gyakran elhanyagolt fejezete hogyan és mennyiben van jelen a mai protestáns egyházi gyakorlatban és teológiában. A tematika – ennek megfelelően – az ószövetségi tudományok mellett a kortárs dogmatika, homiletika, katechetika és egyházzene területeire is kiterjed.
A házigazdák részvétele mellett felkért vendégelőadók érkeznek Budapestről (KRE, EHE, ELTE), Szegedről (GFF), Pápáról (PRTA), Sárospatakról (SRTA) és Kolozsvárról (KPTI); a református résztvevők mellett ott találjuk az evangélikus, valamint a római katolikus teológia jeles képviselőit is.
Ajánlott irodalom:
Dán Róbert: Humanizmus, reformáció, antitrinitarizmus és a héber nyelv Magyarországon (Humanizmus és Reformáció 2), Budapest, Akadémiai Kiadó, 1973.
Karasszon István: Az Ószövetség a Heidelbergi Kátéban, in: Fekete, K. – Ferencz, Á. (szerk.): Vigasztaló ismeret. Tanulmányok a Heidelbergi Káté teológiájáról, Budapest, Kálvin Kiadó, 2014, 23–33.
Török István: Az Ószövetség értékelése Kálvin Institutiojában, in: Kálvin és a kálvinizmus, Debrecen, Debrecen város és a TTRE Könyvnyomdavállalata, 1936, 121–139.