A kazuália teológiája és gyakorlata 2. Temetés |
LT'19.3. |
Vezető: Dr. Fazakas Sándor (egyetemi tanár, DRHE) Dr. Szabó Lajos (nyugalmazott egyetemi tanár, EHE) |
Időpont: 2019-10-14 - 2019-10-16 |
Hely: Beregdaróc, Hét Csillag Konferencia Központ |
Csoport létszám: 15 fő |
Tanóra: 15 |
Részvételi díj: 12000 Ft/fő |
Nincs közvetlen tapasztalatunk a halálról, de a meghalás folyamatáról sem. Amit látunk és tapasztalhatunk az - az esetek többségében - a másik ember életből való távozása, és az emberi egzisztencia határán felmerülő kérdések tisztázatlansága. A halál misztériuma feszítő kérdések elé állítja a lelkészt, a lelkigondozót, az igehirdetőt, a hívő embertársat. A halálról szóló egyházi tanítás sem egységes; magán hordozza különböző korok világnézeti és kulturális képzeteit. Ez egyházi gyakorlatunkban is ellenmondásokhoz vezet. Éppen ezért a kazuáliákról szóló tanfolyam e következő egysége - részben folytatva a házasság, az úrvacsora és a keresztség kurzusok tematikáját - a haldoklók körüli szolgálatra, a temetési szertartásra és a gyászfeldolgozás kérdéseire koncentrál. A kazuáliák gyakorlatát körüljáró korábbi lelkésztovábbképző tanfolyamok során immár tisztázásra került: az egyéni életvezetés és a családi életvitel formái, az élet fordulópontjainak vallási „lekísérése” még mindig állandó tartozéka a keresztyén hagyománynak és a lelkészi szolgálatnak. Az egyház és a vallás jelenlétének igénylése az élet fordulópontjain annak ellenére jelentőséggel bír, hogy a mindennapokban nem feltétlenül látjuk az egyházi szolgálatát kérők életében az öntudatosan megélt hitélet ismérveit. A kazuális szolgálatok belátható időn belül továbbra is a lelkipásztori szolgálat konstans elemei maradnak. Így van ez a temetéssel és a haldoklók és/vagy gyászolók kísérésével is. Az alábbi kérdések mentén kívánjuk teológiailag, spirituális- és lelkigondozói szempontból reflektálni a témát: hogyan viszonyuljon a lelkész az életről és a halálról való gondolkodás megváltozásához? Milyen kulturális paradigmaváltásnak lehetünk tanúi? Miről érdemes beszélgetni a haldoklóval vagy a gyászolókkal? Mit mondjunk? Hogyan szóljunk? Kihez szóljunk? Mikor szóljunk? Beszélgetés súlyos betegekkel (kórházi látogatás), gyászolókkal. Gyakran hiányoznak a szavaink. Milyen elvárások és konfliktusok terhelik a temetési szolgálatra való készülést? Milyen szerepe lehet a gyülekezetnek a gyászolókkal szemben? Milyen környezetet jelent a keresztyén gyülekezet ma a halál, temetés és gyász gyakorlati helyzeteiben? Meddig tart a lelkész kísérése, törődése a gyászfeldolgozás folyamatában? A teológiai szempontok tudatosítása segíthet helyesen értékelni az egyes szituációkat, a saját szerep és az egyház küldetésének szempontjából. Másrészt gyakorlati megoldások, liturgiai formák és lelkigondozói esetek támaszthatják alá helyes teológiai és etikai álláspontunk alkalmazását. A gyászolók istentiszteletére újabban igény jelentkezik, annak a kérdésnek a mentén, hogy miként lehet segíteni az elengedés megélését. Ezt gyülekezetek különféleképpen valósítják meg (istentisztelet, gyászolók csoportja stb.). Ajánlott irodalom: Bodó Sára : Igehirdetés szenvedés idején, in: Szabó L. (szerk.): Homiletika ökumenikus palettán, Budapest, Luther Kiadó, 2013, 191−197. Fazakas S.−Ferecz Á. (szerk.): Ideje van az életnek, és ideje van a meghalásnak, Debrecen, 2014. Fazakas S. (szerk.): A protestáns etika kézikönyve, Budapest, Kálvin János Kiadó, 2017. Hampe, C. J.: Hiszen meghalni egészen más, Budapest, Lux, 1993. Hézser G.: Pasztorálpszichológiai szempontok az istentisztelet útkereséséhez. Elméletek és gyakorlati lehetőségek, Budapest, Kálvin János Kiadó, 2007. Josuttis, M.: A lelkész más (különösen a 6. fejezet), Kolozsvár, Exit Kiadó, 2017. Möller, C.: Krisztus feltámadt, in: Lelkipásztor 74 (1999) 28−32. és 68−72. Sefcsik Z.: Kazuális szolgálatok, in: Szabó L. (szerk.): A közösségépítő lelkész, Budapest, Luther Kiadó, 2010, 165−178. |