Mit értünk az alatt, hogy bűn, bűntudat, bűnbánat, bűnbocsánat, vétek, megbocsátás, kiengesztelés, kiengesztelődés?
Ne moralizálj, politizálj, de ne is pszichologizálj! A bűn teológiai fogalom. Egyedül Isten és ember kapcsolatára vonatkoztathatjuk. A keresztyén felfogás szerint az Istenről megfeledkező ember létállapota.
Akire épp úgy vonatkozik az ígéret: „... én nem feledkezem el rólad!” (Ézs,49,15/c)
Hogyan tudunk élni ezzel az ígérettel, hogyan tudunk élni a bűnbocsánattal? Az ember lelkében meg van a vágy a bűntől való megtisztulásra, szabadulásra. Mégis sokan úgy érzik, hogy nem lehet a bűnt olyan könnyen megbocsátani. Vezekelni kell érte, hogy az egyén megszabaduljon tőle, és hogy a társadalom is megszabaduljon a bűntől. Ám itt fennáll a veszélye, hogy a társadalom bűnbakot keres magának - és nem úgy, mint a bűnbakot az ótestamentumi időkben - akire rárakja a közösség bűnét és nem csak a bűntől, de a bűnösnek kikiáltott embertől is megszabadul, hogy önmagát megszabadítsa a bűntudattól.
Megtudja-e önmagát szabadítani az ember ebből az Istentől elszakadt, Isten szeretetét elhagyó Istenről megfeledkező állapotából, vagy Szabadítóra van szüksége? Mert ha Istent elfelejtjük, akkor önmagunkról is megfeledkezünk. Ilyenkor nem a legbelső lényünkkel, a lelkünkkel való kapcsolatban élünk. Csak felületesen élünk. Valami mással töltjük ki az életünkben lévő űrt. Egy ideig így is lehet élni.
Mégis bízhatunk abban, hogy Isten emlékeztet minket önmagára, ha mi elfelejtenénk őt. A megtapasztalás titka mindennapi ajándékunk.
Kérdés, hogyan jelenik meg mindennapjaimban, kapcsolataimban, találkozásaimban, beszélgetéseimben, az a felismerés, hogy Isten nem feledkezett el rólam.
Lehet- e alkalmazni a fenti teológiai kérdésekben a pszichológia tudományának megállapításait, gyakorlati útmutatásait. Kiegészíti-e vagy egyenesen ellentétben áll a teológiai válaszokkal? Minden esetben elvárható Istentől a megbocsátás? Mindig lehetséges az embernek megbocsátani és szükséges-e megbocsátani? Ebben a témában keressük közösen a kérdéseinkre a válaszokat.
Mit értünk az alatt, hogy bűn, bűntudat, bűnbánat, bűnbocsánat, vétek, megbocsátás, kiengesztelés, kiengesztelődés?
Ne moralizálj, politizálj, de ne is pszichologizálj! A bűn teológiai fogalom. Egyedül Isten és ember kapcsolatára vonatkoztathatjuk. A keresztyén felfogás szerint az Istenről megfeledkező ember létállapota.
Akire épp úgy vonatkozik az ígéret: „... én nem feledkezem el rólad!” (Ézs,49,15/c)
Hogyan tudunk élni ezzel az ígérettel, hogyan tudunk élni a bűnbocsánattal? Az ember lelkében meg van a vágy a bűntől való megtisztulásra, szabadulásra. Mégis sokan úgy érzik, hogy nem lehet a bűnt olyan könnyen megbocsátani. Vezekelni kell érte, hogy az egyén megszabaduljon tőle, és hogy a társadalom is megszabaduljon a bűntől. Ám itt fennáll a veszélye, hogy a társadalom bűnbakot keres magának - és nem úgy, mint a bűnbakot az ótestamentumi időkben - akire rárakja a közösség bűnét és nem csak a bűntől, de a bűnösnek kikiáltott embertől is megszabadul, hogy önmagát megszabadítsa a bűntudattól.
Megtudja-e önmagát szabadítani az ember ebből az Istentől elszakadt, Isten szeretetét elhagyó Istenről megfeledkező állapotából, vagy Szabadítóra van szüksége? Mert ha Istent elfelejtjük, akkor önmagunkról is megfeledkezünk. Ilyenkor nem a legbelső lényünkkel, a lelkünkkel való kapcsolatban élünk. Csak felületesen élünk. Valami mással töltjük ki az életünkben lévő űrt. Egy ideig így is lehet élni.
Mégis bízhatunk abban, hogy Isten emlékeztet minket önmagára, ha mi elfelejtenénk őt. A megtapasztalás titka mindennapi ajándékunk.
Kérdés, hogyan jelenik meg mindenapjaimban, kapcsolataimban, találkozásaimban, beszélgetéseimben, az a felismerés, hogy Isten nem feledkezett el rólam.
Lehet- e alkalmazni a fenti teológiai kérdésekben a pszichológia tudományának megállapításait, gyakorlati útmutatásait. Kiegészíti-e vagy egyenesen ellentétben áll a teológiai válaszokkal? Minden esetben elvárható Istentől a megbocsátás? Mindig lehetséges az embernek megbocsátani és szükséges-e megbocsátani? Ebben a témában keressük közösen a kérdéseinkre a válaszokat.
Ajánlott irodalom:
Kálvin János: Institutio A keresztyén vallás rendszere I. II., (A témához kapcsolódó fejezetei) Budapest, Kálvin Kiadó, 2014.
Németh Dávid: Pasztorálantropológia, (A témához kapcsolódó fejezetei) Budapest, KRE - L’Harmattan, 2012.
Frielingsdorf, Karl: Istenképek, Budapest, Szent István Társulat, 2007.
Heidelbergi Káté, Budapest, Kálvin Kiadó, 2013.
Lochman , Jan Milic: Mi Atyánk, Az Úri imádság teológiai magyarázata,
Budapest, Kálvin Kiadó, 1996.
A továbbképzésre magyarországi és határon túli lelkésznők jelentkezését várjuk.
Tiszántúliaknak jelentkezés a Lelkésztovábbképző Intézetnél.
Érdeklődni lehet:csomajuditmargit@gmail.com és +36-30-68-11-960