„Én is »laikus« vagyok!” – szögezte le nyomatékosan Karl Barth egyik utolsó interjúja során a riporter kérdésére, aki nemteológusként kívánta a maga számára lefordítani a neves professzor mondatait. Majd így folytatta Barth: »Laikus« egyszerűen annyit tesz, hogy »a néphez tartozó«, Isten népéhez. Isten népében egymás mellett áll és szolgál az, aki teológiát tanult..., és aki nem. De, aki nem tanult teológiát nem mondhatja, hogy én nem vállalok felelősséget az egyház ügyéért.
Örvendetes, hogy a nem lelkészek gyülekezeti szolgálata ma már evidencia egyházunkban. Az elmúlt évben általános tisztújításra került sor, a 2024-es év pedig a főgondnokok, gondnokok és presbiterek fogadalomtételével, ünnepélyes szolgálatba állításával, új ciklussal indult.
De mi a bibliai és reformátori alapja a (nem lelkészi) tisztség­viselők szolgálatának? Mi a lelkész feladata... és mi az, ami nem? Mely területen és milyen teológiai, illetve egyházjogi legitimációval végzik szolgálatukat a presbiteri munkatársak? Nem tagadható, a múltban sokszor megterhelte a lelkészi és nemlelkészi tisztségviselők együttműködését a két tisztség egymással való szembeállítása, alá- vagy fölérendelése, az ebből fakadó bizalmatlanság, kompetenciaharc, féltékenység vagy a befolyásolásért való versengés.
A képzés során tisztázásra kerülnek – egyháztani, etikai és gyakorlati teológiai szempontból − olyan kérdések, mint pl.
• az egyetemes papság helyes értelmezése,
• a reformátori egyházszervezet sajátossága,
• a tisztségek egymáshoz való viszonyulása,
• a presbiter-zsinati elv,
• az egyes tisztségek funkciója, tartalma és határa,
• lelkészek és nemlelkészi szolgálók egyéni és kapcsolati krízisének megélése a gyülekezetben
• az egyéni és közösségi tolerancia határai a mindennapi szolgálatban
• gyógyító lépések krízis idején
• Milyen segítség lehet hatékony a válságok idején?

További kérdések tisztázására is sort kerítünk:
• Hogyan készítsük fel a tisztségviselőket a szolgálatra?
• Milyen személyi és erkölcsi feltételei vannak a tisztségek betöltésének?
• Mi szükséges ahhoz, hogy az „együtt szolgálat” és a „közös ügy” felvállalása ne kompetenciaharcot, rivalizálást, békétlenséget okozzon, hanem áldást eredményezzen az egyházban?

Ajánlott irodalom:
Douglass, Klaus: Új egyház felé, Budapest, Kálvin Kiadó, 2002.
Fazakas Sándor: Reformáció és egyházszervezet, in: Confessio 41 (2017/3), 13–27. Online elérhető: https://confessio.reformatus.hu/v/reformacio-es-egyhazszervezet/ (utolsó megtekintés: 2024. 01. 22.).
Kálvin János: Institutio. A keresztyén vallás rendszere (IV/3), 2. kötet, Budapest, Kálvin Kiadó, 2014, 183−195.
Kozma Zsolt: Szolgálat és hatalom, in: Fazakas Sándor – Ferencz Árpád (szerk.): Krisztusért járva követségben, Debrecen, DRHE, 2012, 429−444.
Révész Imre: Presbiteri rendszerű-e a magyar református egyház?, in: „Tegnap és ma és örökké...” Révész Imre összegyűjtött tanulmányai az egyház múltjából és jelenéből, Debrecen, 1944, 298−310.
Szabó Lajos (szerk.): Tarts, Uram, a kezedben. Személyes szavak presbiterek­hez, Budapest, Luther Kiadó, 2012.
Szabó Lajos: Tanítvánnyá tétel, in: Siba Balázs − Szabóné László Lilla − Pángyánszky Ágnes (szerk.): Együtt a hit útján. Gyülekezetpedagógiai kézikönyv, Budapest, Kálvin Kiadó 2019, 365−392.